Sós Evelin: Menü #9
Daragaluska leves, sóskamártás, kalács, ráma.
Daragaluska leves, sóskamártás, kalács, ráma.
Két vers, ugyanabból a fotóból indítva, járványidőszakban.
Mióta karanténba szorultunk, váratlanul kitört belőlem a házitündér. Sütök-főzök, mosok, vasalok. És tudom is már, hogy miért.
Öt éve, a lakásavatómon találkoztam először az Erényi Szász Ági által sütött csodával, amit nem tudtunk abbahagyni. Meg kellett csinálnom.
A töltött káposzta a „mindenki-kicsit-másképp-csinálja” ételek közé tartozik. Ennek ráadásul több különböző „alapreceptje” is ismert: kolozsvári, szabolcsi. Az enyémről egy biztos, hogy nem szabolcsi, mert paradicsom nincs benne. És talán mondanom sem kell, hogy az enyém a legjobb…
A szédertál Pesten maradt, ki a fene gondolta, hogy hónapokra leszünk bezárva vidéken. Sebaj, biztosan nem néznek majd hülyének, hogy míg más kenyérsütőt és élesztőt hajkurász, én szédertálat és kipát rendelek.
1 ek olaj elég lesz. Talán.
Nálunk, Csángóföldön, úgy tartották: senki sem lehet annyira szegény, hogy erre az étekre ne futná neki. Nagyanyám mindig a kétliteres piros-fehérbabos fazakában főzte, mert kettőnknek nem kellett ennél több (néha el sem fogyott).
A szó szerint úton-útfélen terjeszkedő csalánból eddig csak teát készítettem, most jött el az ideje a levesként, főzelékként való kipróbálásnak.
Virágját gyümölcsteákba keverik, de gyógynövényként a torokgyulladást is csillapítja.
A vírusok ellen mindent be kell vetni. A reggelit is.
Mi az nekem – gondoltam én –, egy életem, egy halálom, kenyeret fogok sütni, hiszen az önkéntes karantén ki tudja, mennyi ideig tarthat.