Strausz Mónika: Dél-indiai képeslapok #2 – Az első reggeli

Minden ízlelőbimbóm bevetésre készen áll, miután kíváncsian végigmustráltam a hotel kertjében felállított hosszú asztal bőséges kínálatát. Elégedetten nyugtázom, hogy sehol egy rántotta, vagy foszlós kalács mogyorókrémmel, helyette csupa csábító újdonság. Namaskaram! (Azaz: Welcome! – hindi nyelven.)

A klasszikus indiai reggeli alapvetően nem édes, hanem sós, és persze színes-fűszeres-izgalmas, mint itt minden. Gyümölcs hozzá az édesség, amit a természet bőségesen kínál. A fűszeres zöldségkrémek, a „medu vada” (olajban sült indiai gombóc), a zöldséges rizs, az „idly” (pároltrizs-lepény) és az urad dalból (fekete mungóbabból) készülő ropogós sós palacsinta, a „dosa” egyből levesznek a lábamról. Különösen az utóbbi.

A sűrű dosa rizsből és dalból készülő palacsinta elkészítése nem egyszerű. Csak a tészta egyik oldalát kell megsütni, de úgy, hogy végül egy vékony, ropogós ostya legyen belőle. Mindenből veszek egy kicsit, és összevissza kombinálom, tépem, mártogatom; jó nagyon.

Kávéfüggőségemet azonnal feledteti a csodálatos „Masala tee”, ami szerelem első kóstolásra. A masala egyébként fűszerkeveréket jelent, meglehetősen sok étel kapja ezt a homéroszi jelzőt itt Indiában. A tea esetében ezek a fűszerek a friss zúzott gyömbér és az őrölt kardamom, amit barna cukorral, jó zsíros tejjel és magas csersavtartalmú (például Assam) fekete teával háromszor (!) kell felforralni. Beleteszik a munkát, hogy igazán jó legyen. Az angolok elbújhatnak a tejes teájukkal e sokkal finomabb, selymes-krémes ital mögött. Ezt az ízélményt biztosan elviszem magammal – lehet, hogy otthon a kávé trónfosztása következik?!


A nyitóképen reggelizőtál, Masala teával | A középső fotón dosa készül (a szerző felvételei).

Vélemény, hozzászólás?