Jaskó Dorina – Vass Nóra: Ibolyaszüret, avagy virág a konyhában

Ritkán gondolunk bele, hogy a természet szépségei közül jó néhányban – köztük egynémely virágban – nem csak gyönyörködhetünk, hanem meg is ehetjük őket!

Amikor a kert lilába borul, az csak egyet jelenthet: beköszöntött az ibolyaszezon. Az ibolyával érdemes kísérletezni, hiszen az illatán kívül az íze is irigylésre méltó. A növényt már az ókori görögök és rómaiak is előszeretettel használták, de akkoriban még csak díszítésként szolgált, pedig – hasonlóan például a gyermekláncfűhöz – ez is egy ehető virág.

Kicsit utánanézve, nem volt nehéz ötleteket találni a felhasználására, így mi is elkészítettük a saját változatainkat: az ibolyából fenséges cukor és látványra is igen kellemes szirup lett. Ezen egyszerű, de mégsem szokványos zamatú készítmények – a család örömére – teák ízesítésére, sütemények díszítésére használhatók.

A szüretelés a ragyogó napsütésben „énidős” programként is kiváló, miközben az apró virágokból a szükséges mennyiség begyűjtése bármely sportprogrammal is felveszi a versenyt. Nem baj, ha úgy érezzük közben magunkat, mint a Hyppolit a lakáj nagyságos asszonya, aki – az egészséges életmód jegyében – a szőnyegre leszórt papírfecniket kézzel szedegeti fel (egy darabig). Esetünkben a porszívó nem jöhetett szóba, de amikor a hajlongásban elfáradtunk, a fűben csücsülve még mókásabb volt a munka.

A cukor és a szirup is egyszerűen elkészíthető – feltéve, hogy van elég virágunk. Mi „gondoljukra” dolgoztunk, vagyis annyi cukrot tettünk hozzá, amennyiről azt sejtettük, elég lesz. A virágokat egy literes befőttesüvegbe, cukorral rétegezve tettük el, amit négy-öt napig rázogatni kell, majd ledarálni és kisebb üvegekbe osztani. A sziruphoz a virágokat 24 órára be kell áztatni, aztán cukor hozzáadásával addig főzni, amíg be nem sűrűsödik. A szörp – amely citromlével is ízesíthető – a sziruphoz hasonlatosan készül. Mindkettőre készülve fontos azonban, hogy csak a virágfejeket szedjük le, a csészeleveleket ne csipkedjük. Így, ha ismét elkap a hév, vagy jövőre is engedünk a virág iránti vágynak, és ibolyaszín ködbe burkolódzunk a kertben, megint lesz mit szüretelni.

A fotót Jaskó Dorina készítette a Spanyolnátha Nemzetközi Mail Art Művésztelep kertjében.