Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #11 – Nyeles és lyukas

Közvetlenül a háború után anyukám otthonról megszökve titokban férjhez ment tűzszerész apámhoz. Nagymama bosszúból nem adott neki stafírungot. Egy szál pöndölyben vette el apám, és beköltöztek apai nagyanyám romos szükséglakásának egyik szobájába.

A tiszti szállásnak használt parasztház a katonák leszerelése után megürült, felszabadult a ház első traktusa, abba hurcolkodtak át a szüleim. A tisztek vaságyaiban aludtak. Anyu az ócskapiacon fillérekért vásárolt magának kilőtt lakásokból kimentett konyhafelszereléseket. Készlet nemigen akadt a kínálatban, minden egyes darab más stílusban készült. Volt köztük sárga rózsás Zsolnay porcelán tejkiöntőtől kezdve olcsó, lepattogzott zománcozott mosótálakig az égvilágon minden.

Az ócskások igyekeztek egyszerre túladni a nagy kupac hagyatékokon, szemelgetni nem szívesen engedték a vevőket. Így került a kredencfiókba egy olyan fanyelű eszköz, amiről a házban senki sem tudta megállapítani, mire szolgál. Olyan volt, mint egy evőkanál, csak nem csücskös, hanem kerek volt a feje, amin akkora lyukak voltak, hogy teaszűrőnek nem lehetett használni. A bátyámmal kieszeltük, hogy valami sütögető lehet. Fölé lehet tartani a tűznek úgy, hogy a kezünk ne égjen meg, s a lyukakon szabadon kifolyik a sütnivaló leve. Na igen, de mi fér bele? Alma és körte nem, a vackor viszont pont méretes.

Bevonultunk az orgonabokrok mögé, a kőkerítés mellé. Száraz vadszőlőágakból raktunk négy tégla közé kis tábortüzet. Füstölt, mint egy tűzhányó. A likacsos szőlőágak mindkét végükön eregették a füstkarikákat. Ennek láttán kaptunk rá a „cigarettázásra”. Az ágakat szőlőszivarkáknak hívtuk, és egy fém cukorkásdobozba gyűjtögettük őket.

A sült vadkörték egyszerre voltak savanyúak és keserűek. Kiforrt a levük, így csak egy ráncos grízes bőrben lötyögő csutka maradt belőlük. Felhagytunk a sütögetéssel, homokkal kisikáltuk a kanálkát és visszatettük a fiókba, a szivarkákkal viszont évekig pöfékeltünk az osztálytársaink előtt vagánykodva. Mire kiderült, hogy karalábévájó a nyeles eszköz, és ki akartuk próbálni, már nem találtuk a fiókban.