Láng Eszter: Medve és málna

Olvasom Zsubori Eszternél, hogy oroszórán a kávéja tetején egy medvealak jelent meg. Gyanítom egyébként, hogy maga Eszter kavarta oda, ahogy a manuális képességeit ismerem, neki ez gyerekjáték. Na, mondom magamnak (meg a druszámnak is), medvét még nem ittam. Látni viszont láttam párszor, még Csíkban.

Egyszer, leánykakorunkban, amikor a szüleink elengedtek málna szedni Vorzsák Zsuzsáékkal, már előző este nekikészülődtünk a medvének. Meg a málnának is: kis vödreinkkel átvonultunk a húgommal Zsuzsáékhoz ott alvásra. Másnap hajnali háromkor keltettek, s fél négykor már úton voltunk, fel a messzi erdő irányába. Hűvös volt még, a harmat nedvesen meg-megcsillant, ahogy a nap kezdett feljönni.

Ott volt az egész Vorzsák család, meg mi, Évával. És hát málna volt bőven a sűrű bokrokon, azóta se nagyon ettem hasonlóan finomat. A medvét is vártuk egész nap – tudott dolog, hogy őkelme nemcsak a mézet, a málnát is szereti, legalább annyira, mint mi –, este Zsuzsa mesélte, hogy amikor Deák Gyuszikáékkal voltak málnászni, láttak is egyet.

A vedrek lassan telegettek, mi is belaktunk, az útravaló is elfogyott délutánra. Naplementére értünk haza – medve nélkül és fáradtan, de annyira azért mégse, hogy meg ne várjuk, amíg édesanyánk kikeveri a boszorkánykrémet a friss gyümölcsből.


Illusztráció: Pixabay.

Vélemény, hozzászólás?