Gergely Tamás: Ajiaco Bogotano, Puccinitől

Áll velem szemben a könyvtár pultjánál, kolumbiai írókat szeretne kölcsönözni spanyol nyelven. Színhely: Stockholmi Nemzetközi Könyvtár, s én könyvtárosként még szolgálatban vagyok, szerkesztem többek közt a könyvtár honlapján létező digitális szakácskönyvet.

Kérdem ezért tőle: „Főzni szoktál?” Meglepődve válaszol, s elárulja, hogy ő diplomás szakács. No, akkor egy kolumbiai recepttel megajándékozhat bennünket…

Két hét múlva jön az „ajiaco” leírásával, ami nem más, mint a közkedvelt bogotai csirkeleves. Meglepnek bizonyos dolgok a receptben. Elsősorban az, hogy a „kiindulópont”, az alap 3 (!) csirke… Más receptszolgáltató szerényebb, 2 vagy 4 személyre főz, Kolumbiában az adag tehát 3 csirke… Krumpliból is nagy mennyiség szükségeltetik: 2 kiló, ráadásul háromféle: „papa criolla”, „papa sabanera” és az édes „papa pastusa”. Továbbá jár a levesbe kukorica és avokádó, a fűszert pedig guascának hívják, és tipikusan dél-amerikai.

Közben az is kiderül, hogy Alexandra Puccini, mert így hívják szakácsomat, nemcsak főzni tud, hanem kultúrszemélyiség is: egy svéd–kolumbiai amatőr színi csoportot vezet. A lényeg: részben az identitás megtartása (kolumbiai bevándorlók számára), részben bemutatni a svédeknek, hogy Kolumbia nemcsak a kábítószerek meg az erőszak hazája.

A nyitóképen Alexandra Puccini és egy jelenet a Macondo színtársulat előadásából, valamint a bogotai csirkeleves (fotók: Alexandra Puccini).