Gergely Tamás: Gránátalma a könyvtárban

Kívül-belül szép termésű növény, már az ókorban használták – több mindenre. Az Énekek éneke (Károli Gáspár fordításában) így ír róla: „Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, / te oktatgatnál engem, / én meg borral itatnálak, fűszeressel, / gránátalma borral.”

Nekem egy ’92-es emlékem van róla. Ideiglenes munkaerőként dolgoztam a Stockholmi Nemzetközi Könyvtárban, későbbi munkahelyemen. A „dolgoztam” itt azt jelenti, hogy hat hónapos periódus után éppen ünnepélyes keretek között búcsúztattak. És hát svéd szokás szerint ilyenkor a búcsúztatott is előáll valamivel, ha szerette a munkát, meg a kollégákat azon a munkahelyen. Én is hosszan gondolkoztam, mivel is lephetném meg őket, az öt személyből álló kis kollektívát. Végül az egyik nagyobb élelmiszerüzletből egzotikus gyümölcsöket szereztem be; a friss füge volt talán a legkevésbé ritka, a csúcs pedig a gránátalma. Az az érett formájában sötétpiros, esetleg barnás, kis húsos magokat tartalmazó gyümölcs, amelyiknek magyar neve megtévesztő. Ugyanis nem a „gránát” szóból származik, hanem a latin „granatum”-ból, aminek a jelentés „magvas”. Vagyis e szép gyümölcs nem robban.

A gyümölcskosár, benne a gránátalmával, meglepte a kolléganőimet. Kiderült, hogy egyikük sem evett olyat korábban, még a nevét sem ismerték. Az, hogy én alig pár éves svédországi tartózkodásom alatt nem kerültem vele közelebbi kapcsolatba, természetes – alacsony jövedelmünk az extravaganciát nem tette lehetővé –, de hogy a többiek…? Az egység akkori vezetője, Kristina például válogatott felvágottakból készített uzsonnáival tűnt ki, és azt is tudtam róla, hogy sokat utazik. De a gránátalmát nem ismerte. Tőlem kérdezte, hogy a húsos magokat külön, vagyis egyesével kell-e enni, vagy kanalazni belőlük egy-egy halmot? Mivel eligazítást tőlem sem kapott, egyesével próbálkoztunk.

Akárhogy is volt, a gránátalma sikernek számított. Egy másik kolléganő, Regina évekig emlegette, láthatóan nagy élményt jelentett számára. Lehet, a mai napig ez a különös gyümölcs jut rólam eszébe… Igazából nem tudom, mert szétszéledtünk. Kristina már fentről figyel minket, Regina nyugdíjas, Maria más városba ment férjhez, Karin munkahelyet változtatott. Sőt, miután nyugállományba vonultam, maga a könyvtár is megváltozott: megfeleződött, átgyúródott. Azért nekem maradt pár szép emlékem róla, az egyik közülük a gránátalmáról szól…

Fotó: Gergely Tamás.