UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Az élet szép, ha azzá tesszük, vallottam akkoriban, és erre reflektált a sörsátor közönsége is. Az átlagéletkor hatvanhat év lehetett. A hetvenévesek is úgy rockiztak, mintha az imént léptek volna ki a tánciskola kapuján.
Új lakás – új konyha – új korszak (pasi maradt a régi!). Ehhez igazán méltó a sohasem kóstolt, rögtönzött, új évadnyitó cuppanós rizottó!
A lábáné (labane vagy labneh) egy joghurtszerű tejtermék, bár sűrűbb annál, és savanyú ízű; joghurtsajtnak is mondják. Reggelire szoktam készíteni.
Végéhez közeledik a téli olimpia.
Sólet, vagy ahogy nagyanyám mondta: „csólent”. Sokáig ezt a hajdúsági tájszólásnak tudtam be, csak késő felnőttkoromban jöttem rá, hogy éppen ez lenne az autentikus kiejtés.
És amikor Isten végre megteremtette az első zöldség-gyümölcs kiskereskedést, Éva már nem (csak) almába akart harapni…
Lekértem a polcról egy langyos Borsodi Bivalyt, mert a hideget nem bírja a torkom. A testes, keserédes barna sört kortyolgatva teljes testemet átjárta Benkő Zsolt blueszenéjének ritmusa.
Valami készül.
Nem csak az embereknek fontosak az ízélmények…
Majdnem két éve tart a pandémia. Nem mehetünk Japánba, de…
Színe nyerő / Legyél vevő!
A gyümölcskosár, benne a gránátalmával, meglepte a kolléganőimet. Kiderült, hogy egyikük sem evett olyat korábban, még a nevét sem ismerték.