Limonádé Joe Nyitott Udvarába hívtak meg Gyuri cimborámmal a Cseszneki Nyárbúcsúztató Fesztiválra. Bejelentkeztünk, szállást foglaltunk. Busszal döngettük az országutakat a Népligetből Csesznekig. Műanyag palackban levittem borász barátom hatvanhárom fokos, úgynevezett kerítésszaggató barackpálinkáját, jó lesz koncertek előtti bemelegítőnek. A férfiak úgy megörültek ennek a delikatesznek, hogy amint elővettem a hátizsákomból, azonmód szétosztották. A nap folyamán alig bírták a fenekedett jókedvüket mederben tartani.

A koncertek helyszíne a Cservák Fogadó pincéjében volt. Estére olyan felhőszakadás zúdult a hegyvidéki falura, hogy az utcákon hömpölygő vízben gázolva, ponyvák alatt sikerült csak a hangszereket bemenekíteni a fogadóba. Először Jenei Szilveszter gitárkísérettel adta elő népzenei hangvételű saját dalait. Őt Kiss Miklós zongoraművész követte saját feldolgozású régi jazzmelódiákkal a Hahó! Hahó! XX. század című lemezéről.

A MIEZ (Miskolci Illés Emlékzenekar) kisbusza elakadt a vízözönben, ezért hangszerek nélkül érkeztek meg a helyszínre. Kölcsönkérték Jenei két gitárját, egy padot húztak a közönség asztalai elé, azon ülve pengették és énekelték az örökzöld Illés-slágereket, a dalolásba a jelenlévők boldogan becsatlakoztak. „Lámpavasra támaszkodva…”, „Ó, kisleány…”, „Ne gondold, ó, ne, hogy tied a világ…”

Két részeg betámolygott a zenebonára, az idősebbik széttárt karokkal rogyadozó Zorba-táncot járt, a fiatalabb az elektromos zongorán kezdett vad futamokat verni, alig lehetett kitessékelni. Gyuri is nagyon felszabadultan érezte magát a benyakalt házi pálinkától, magához ragadott egy kerek faasztalt, azt döngette dobként, a gitárzenét elnyomva. Nehezen tudtuk lebeszélni róla.

Egész éjjel verte az eső a szobánk ablakát, dobolt a bádogpárkányon, mintha Gyuri hazahozta volna a kerek asztalt és még mindig verné. Mi Misivel, akivel aznap találkoztunk életünkben először, nem tudtunk elaludni, virradatig beszélgettünk a sötét szobában az ágyunkon fekve, halkan, hogy Gyuri tudjon aludni. Áttárgyaltuk egész életünk jeles eseményeit, a kudarcokról sem feledkezve meg. Értékeltük életminőségünket, felvázoltuk a ránk váró halálnemeket – nem volt tabutéma. Hajnalra olyan felszabadult boldogság telepedett ránk, mintha az egész világot megváltottuk volna.

Reggel elállt a zápor, és csoportokban megérkeztek a fesztiválra meghívott vendégek, mindenféle foglalkozású emberek, a filmoperatőrtől a tanárig. A ragyogó napsütésben kiültünk a kertbe. Házigazdánk felesége egy nagy tál lángost sütött reggelire. Fokhagymával ízesítve, sajttal és tejföllel feldíszítve faltuk.

A kertből ráláttunk a 700 éve épült gótikus vár romjaira, aminek ablaknyílásain reflektorként tört át a nap fénye. A tegnap még páragomolyokba burkolózott falu patyolat tisztára fürdetve, zöld erdeivel és szőlőseivel várt minket. Kovács Pál gazda egy borkóstolóval egybekötött lovaskocsikázásra vitt minket a Kőmosó szurdokba, aminek a gyomrában barlangok húzódnak meg. A sziklás erdei ösvényen a fehér lovak húzta szekéren zötykölődtünkben a combom oda-odaverődött az ülés korlátjához, miközben úgy éreztük, kirázkódik mellkasunkból a tüdőnk, panasz mégse hagyta el a szánkat: a vadregényes táj látványa mindent feledtetett.

A kocsikázás után a szálláshelyünkre mentünkben az utcán házőrző libák sziszegtek és gágogtak ránk a kerítéslécek közt vészjóslóan, mintha a kerítésszaggató pálinkát ők is meghúzták volna.

Délután slaggal zuhanyoztuk le magunkról a verítéket Limonádé Joe kertjében. Vacsorára bográcsban főtt birkapörköltet ettünk galuskával és kovászos uborkával. Nyelvünkön selymesen siklott a nokedli. A testesen sűrű, paprikás hagymás szaftból kikandikáló birkahúskockákat elég volt meglátni, hogy a külvilág megszűnjön számunkra. Ehhez még hozzájárult a kovászos uborka kapros savanykás illata.

A vacsorától eltelve nyugágyakban heverészve anekdotáztunk Lacival, Zsuzsival, Gyurival, Tamással, Jánossal, Andival és Katival a szikrázó csillagok fényében. A Fényes Adolf utcai iskolásévek, a katonakalandok, szerelem, házasság, gyerekek, munkahelyi sikerek és vállalkozások dicsfénye és csődje egyaránt terítékre kerültek.


Eredeti fotók: Noth Zsuzsánna és Zoltai György | Effekt: Kantin.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel