Zsubori Ervin: A kísérő
A sárgaborsó-főzelék nem jár egyedül.
Hónap: 2022 március
Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #4 – Sellyei Irodalmi és Bölcseleti Tábor
Kollégiumi szálláshelyünk elfoglalása után átballagtunk a kultúrházba, aminek az udvarán egy bosnyák férfi a fia segítségével faparázs fölött két süldő malacot forgatott. Messziről odacsalogatott minket a beirdalt malacok fűszerekkel kenegetett pecsenyeillata.
Draskovich Edina: Bokrokra tálalva
A rigók óvást nyújtottak be…
Kállay Kotász Zoltán: Katonák
„Lajcsi bácsi Doberdónál…” / Bekapom. / „Vilmos a Don-kanyarban, a hideg mocsárban… / Soha nem gyógyult fel belőle.” / Kenyér, vaj, kolbász. Bekapom.
Gergely Tamás: Paradicsom a kenyérben
Akkor látom, hogy az előttünk álló olyan kenyeret vásárolt, amelyiknek a belében, mert kettévágták előttünk, paradicsom van. Nem egy egész, és valószínűleg szárított formában került oda, de mégis – egy paradicsom.
Bojti András: Oda az Alma szobromhoz
Szobrot már rég kívántam enni. / Csak úgy örömből a számba venni.
Petrőczi Éva: Kende Sándor „redivivus”
A könyvsétáltató című regény főszereplőjéről, a már hetvenharmadik évében járó Carl Kollhoff könyvesfutárról nekem már a könyvízlelgetés első perceiben szülővárosom, Pécs felejthetetlen „könyves embere”, az író és könyvkereskedő, a Libresszó alapítója, Kende Sándor jutott az eszembe.
Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #3 – Cseszneki Nyárbúcsúztató
Reggel elállt a zápor, és csoportokban megérkeztek a fesztiválra meghívott vendégek, mindenféle foglalkozású emberek, a filmoperatőrtől a tanárig. A ragyogó napsütésben kiültünk a kertbe. Házigazdánk felesége egy nagy tál lángost sütött reggelire.
Gulyás Dénes: Egy vasárnap délután, csigával
Először Franciaországban ettem, barátom unszolására. Hosszan ellenálltam ugyan, de az első falat és korty után már sajnáltam, hogy csak harmincévesen találkoztam ezzel az ínyencséggel.
Lackfi János: Bornak áldásairól
Ki pincében fonnyadva gubbaszt, / Ó, bor, a magas égbe dobd azt, / Torony magasán aki szédül, / Légy puha fészke, menedékül!
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #26 – A francia vendég vacsorájának meséje
Ültünk, beszélgettünk, sajtoztunk, boroztunk. Az asztalon fehér- és vörösbor, utóbbi el is fogyott – attól tartok, eleve nem volt sok, ez a vacsora úgyis erősen igénybe vette a pénztárcánkat. Egy ponton Sz. úr körülnézett, és megkérdezte: nincs még egy kis vörösbor?
Kállay Kotász Zoltán: Fűszer és hús
– Elsőként a kapitány – csippentett a sóba –, / akiről később derült ki, hogy csak kormányos! Uszálykormányos! / Az uszály, úgy látszik, felháborító… Megcsóváltam a fejem. / – Aztán jött a Zoli – paprika, kanálnyi. –