Gergely Tamás: Labneh, utazom

Nyolc évig Bukarestben voltam újságíró. A román főváros, ugye, egészen közel van a bolgár határhoz, ennek ellenére én ott, mármint Bulgáriában soha nem jártam. Egyszer a szomszédban, vagyis szolgálati úton Giurgiuba utaztam, de a Barátság hídját, mely a két országot egybeköti (akkor legalábbis az volt a neve), messze elkerültem. Más is elkerülte, ha külföldi csoportutazásról esett szó szakszervezeti gyűlésen, akkor a fehér éjszakák Leningrádja fejezte ki a mindannyiunk által vágyott célpontot. Párizs vagy London szóba sem jöhetett…

Valamivel több mint harminc évre rá láttam már Londont, bejártam Párizst, de Bulgáriához csak közvetve jutottam el: a stockholmi boltokban lehet vásárolni többek közt bolgár labneh-t (lábnét). Üvegben tárolják a túrógolyókat, olaj védi őket a kiszáradástól. Az általam vásárolt labneh kecskejoghurtból készül, a vizet kicsorgatják belőle, majd sóval és mentával ízesítik. Én rozskenyérrel szeretem, ha van a háznál, megtoldom avokádóval.

Szóval ízemlékek helyett, amit a Kantin szívesen közöl, én képzelt utazásélményeket tudok szolgáltatni: a túró bolgár, az avokádó argentin, a bor kaliforniai – talán ezt nevezik globalizációnak…


Fotók: Gergely Tamás.

Vélemény, hozzászólás?