A Sátrak ünnepe, a Szukkot zajlik éppen, amely az idén október 9-én, vasárnap este kezdődött, és egy héttel később, október 16-án este fejeződik be. Szukkot idején a vallásos zsidók legalább az étkezések idejére sátrakba költöznek, arra az időre emlékezve, amikor őseik negyven évig vándoroltak a sivatagban.

Az ünnepi sátor, a szukká felállításának nagyon részletes szabályai vannak, onnantól kezdve, hogy minimum három falának kell lennie, amelyek azonban akár kőből is készülhetnek, hiszen az ideiglenességet a tető jelképezi. Utóbbit viszont földből növő élő növényekből (bokrok ágaiból, gabonaszárból és hasonlókból) kell elkészíteni lazán, összekötözés nélkül. Az ünnep beálltától kezdve kenyeret, süteményt és más tésztát, bort, és az Izrael földjén honos gyümölcsöket (szőlőt, fügét, gránátalmát, datolyát, olajbogyót) csak a sátorban szabad enni.

Az egyik emblematikus sütemény, amely a sátrakban is terítékre kerülhet, minden bizonnyal a flódni. Számos változata van, köztük újragondolt verziók is. Rubin Eszter – a gasztrovonatkozásokkal erősen átszőtt a Barhesz és Bagel című könyvek írója, akinek több írását az Arnolfini Kantinban is feltálaltuk már – szintén előállt egy új változattal.

„Ezt a flódnit addig-addig gondoltam újra és újra, míg a tésztát teljességgel kigondoltam belőle, és maradt a négyféle töltelék a maga pőre valóságában, mindenfajta burok, kötőanyag és elválasztó elem nélkül, az alma, a dió, a mák és a szilvalekvár. Így tulajdonképpen magát a tölteléket töltöttem meg, a négy közül az egyik alkotóelem lépett elő fő hozzávalóvá, és az alma vált tartóelemmé, a szukkoti fogás oszlopává, amely jelképesen megtartja a szukkát, hiszen naponta legalább egyszer ott kell étkezni a sátoros ünnepen, a lombos ágakból készült tető alatt, amelyen áthatol a napsugár, és látszik a csillagok fénye is.

Ez a desszert kiválóan felmelegít a hideg őszi napokon, de lehűtve is fogyaszthatjuk a meleg nyárutón, amikor a lombok között besütnek a nap utolsó melengető sugarai. Így lesz töltött töltelék az újragondolt flódni, mert mindig az a legfinomabb rész, ezért születik maga az étel, legyen akár tészta, levesbe való kreplach, vagy tortellini, esetleg csirkecomb, méginkább káposzta vagy éppen szőlőlevél, a hordozóanyag szinte mellékes, hiszen csak arra várunk, hogy kibontsuk, beleharapjunk, és eljussunk a vágyott célhoz: a töltelékhez.”

A fenti történet megtalálható Rubin Eszter legújabb, Mit esztek ti otthon, mannát? című kötetében, természetesen recepttel együtt, méghozzá további hetven-egynéhány recept és írás (novellák, regényrészletek) társaságában, félezer oldalon, háromszáz – ugyancsak a szerző által jegyzett – fotóval illusztrálva. A Gasztroerotikus utazás alcím pontosan jelöli ki a könyv megközelítésmódját, amely történetről történetre bizonyítja: a főzés sohasem csak az ételről szól, és az ízek emlékeket hordoznak.

Bizonyára véletlen – de teljesen talán mégsem –, hogy az irodalmi szakácskönyv bemutatója épp a Szukkot utolsó napján, október 16-án lesz a Margó Fesztiválon.


A nyitóillusztráció Rubin Eszter fotója | Rubin Eszter: Mit esztek ti otthon, mannát?; Pesti Kalligram Kft., 2022 | 504 oldal, 9990 forint | >> Bővebben a Szukkotról.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel