Kállay Kotász Zoltán: Maszek világ

– Csak a maszeknál szabad vásárolni –
gyalogolunk a Ráth György utcán, elhaladunk az Ábécé előtt,
nagyi undorral legyint.

Kertes házba kanyarodunk be, lemegyünk a pincébe,
félhomály, nyirkos levegő, terebélyes, főkötős
néni áll zöldségek és gyümölcsök között;
zöld köténye úgy feszül rajta,
mintha két görögdinnyét tömött volna
alá. Hátul tornyokban üres rekeszek.

A harmincas évekről kezdenek beszélgetni,
úgy emlegetik, „maszek világ”.
Unalmamban nézegetem a sok kézzel írt árcédulát,
dupla annyiba kerül minden, mint az Ábécében.

– Kóstold meg, Rózsikám!
– Hmmm, de finom! – dicséri nagyi a cseresznyét.
– Kóstold meg, Rózsikám!
– Hmmm, de finom! – dicséri nagyi a parajt.
– Kóstold meg, Rózsikám!
– Hmmm, de finom…!

Ha Maszek és Állami is kirántja ugyanabból a földből a paraját,
Államié miért rosszabb?

Három szem almát és húsz deka savanyú káposztát
kérünk végül Matild nénitől,
nagyon lassan, körülményesen méreget, golyóstollal firkál,
a káposztát papírzacskóba rakja,
kezembe nyomja.
– Ettől lesz jó étvágyad!
Azonnal átázik a zacskó alja.

– Ugye, milyen jó?
Bólintok, de tudom,
azt kellene mondanom, „hmmm, de finom!”
– Mert a maszeknál vettük! – nyilatkozik nagyi,
és bemegyünk az Ábécébe.

Fotó: Fortepan / Bauer Sándor, 1965.