Kállay Kotász Zoltán: Fúzió
Ki tudja már, hanyadszor, megismételte: – Atombiztos! / A kelkáposzta-főzelék, készültségi állapotát jelezve, pöffent egyet. / – Föld alá bújni…? Ostobaság! – / és megpörgette mutatóujján a kulcscsomót.
Címke: Kállay Kotász Zoltán
Kállay Kotász Zoltán: A Hangya-bolt
Mint egy bolyba, szorgalmasan, / apránként lett összehordva / hét határról minden jó, / mert hiszen ez: Hangya-bolt!
Kállay Kotász Zoltán: Tizenkét előpácolt haiku
Répa a vágódeszkán… / Nem az én asztalom, / de megvigasztalom.
Kállay Kotász Zoltán: A harmadik
– Kilencéves múltam – meséli nagyi a konyhában húst klopfolva – / amikor Flórián atya hittanórán felszólított: / „Simon Rózsika! Feleljen, kisasszony, / Istenben hány személy van?”
Kállay Kotász Zoltán: Maszek világ
…félhomály, nyirkos levegő, terebélyes, főkötős / néni áll zöldségek és gyümölcsök között; / zöld köténye úgy feszül rajta, / mintha két görögdinnyét tömött volna / alá. Hátul tornyokban üres rekeszek.
Kállay Kotász Zoltán: Vonulás
Vonul a szagszervezet. / Lassan lépegetünk. / – Kérsz egy fagyit? / Igen. Utána is nyúlok a lufis kezemmel… / és a léggömb elszabadul.
Kállay Kotász Zoltán: Időmilliomosok
Ha túrós volt ebédre, negyed 1-re már be is faltam; / indulásig még majdnem egy óra, / „lemegyek a betonra!”, szóltam nagyinak. / A beton a garázssor előtti udvart jelentette, / szürke, üres placc, autók ritkán parkoltak rajta.
Kállay Kotász Zoltán: Új világ
Simon bának másnap a patikáriustól / füldugót kellett kérnie, / az omnibuszok zajától ugyanis nem bírt aludni. / „Hajnalban kell kelnem, hogy az egyetemen előkészítsem a műhelyt”, / jelentette ki a felöltője szárát húzogatva.
Kállay Kotász Zoltán: Minden lében
Mi mindent látott a kanál? / Körteret biztos, Zsombolyai utcát is talán, / nagyit, dédit, Schweiger üknagymamát, / Petőfi Sanyit, Nimród fejedelmet, Ádámot, Évát…
Kállay Kotász Zoltán: Krémtörténet
– Csokikrém – suttogja nővérem –, / csináljunk csokikréééémet! – / ismétli, mert a jó dolgot jó többször kimondani.
Kállay József: Vonattal hazafelé –1918-as részlet a Háborús naplóból
A napraforgó vagy tányérrózsa magja nemzeti eledele az orosznak, akár szegény, akár gazdag, még a legnagyobb úr is eszi, pláne ha ünnepel vagy utazik, és ráér. Utazáskor ez az első teendője, mert úton, útfélen árulják, hogy vesz egy marékkal, zsebreteszi, és már szemezi is.
Kállay Kotász Zoltán: Katonák
„Lajcsi bácsi Doberdónál…” / Bekapom. / „Vilmos a Don-kanyarban, a hideg mocsárban… / Soha nem gyógyult fel belőle.” / Kenyér, vaj, kolbász. Bekapom.