Kállay Kotász Zoltán: A harmadik

– Kilencéves múltam – meséli nagyi a konyhában húst klopfolva –
amikor Flórián atya hittanórán felszólított:
„Simon Rózsika! Feleljen, kisasszony,
Istenben hány személy van?”
Kihúztam magam, rávágtam:
„Három!”
„Úgymint?”
„Atya, Fiú, Szentlélek!”
„Helyes! Egyes!”
Tudod – folytatta a szeleteket panírban forgatva –,
akkoriban a legjobb és legrosszabb jegyek pont fordítva sorakoztak.
Nem tudom, miért kell mindig mindent összekutyulni,
de nem is ez zseníroz…
Van valami más, ami azóta kínoz!
Látom az Atyát,
fenn ül, szakállasan, a felhők felett a mennyben,
látom a Fiút,
itt járt a földön, meggyilkolták, a felhők fölé felment…
De hol van a Szentlélek?
Sehol sem látom!
Nem figyelek, és csak én nem veszem észre?
Ezen gondolkodom immár nyolcvan éve –
fejezte be nagymama jókorát sóhajtva,
és a húst a forró olajba dobta.

A vers a szerző Poroló (Családi Album) című új kötetéből való | Illusztráció: elsőáldozók egy budapesti templomban, 1946-ban (Fotó: Fortepan / Lissák Tivadar).