Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #16 / Portói porciók 4 – Avo Arnaldo
Az Avo Arnaldo étterem fél egykor nyit és mi negyedórával előbb érünk oda. Bekukucskálunk, a barátságos pincér udvariasan beinvitál minket és elnézést kér, amiért a konyhát még nem üzemelték be. Megérdeklődi, mit iszunk és hozza az étlapokat. Kisvártatva visszatér az ételrendelést felvenni. A lányom tintahaltintával készült tésztát rendel garnélarákokkal. Nyers spenótlevelekkel és koktélparadicsomokkal díszítik fel a tálját. Megkóstolom, a tésztának önmagában nagyon kellemesen telt aromája van.
Egyszer élünk, mondom nevetve a lányomnak, éljünk veszélyesen, és Medalhaes de Vitale, azaz portói borban elkészített borjúszűzérméket kérek vegyes zöldségtállal. A bordákról leválasztott szűzérmét nem szeletelve készítik el, ahogy idehaza szokták, hanem két hosszúkás tömbben hozza ki a konyháról a pincér. A hús külseje kissé sötétebb és szárazabb, a belseje vöröses és szaftosabb, enyhén érződik benne a vörösbor markáns íze. A salátára borecetet és olívaolajat csöpögtetek, ezek kissé felerősítik a rukkola csípős és a koktélparadicsom édeskés ízét.
Az étterem falain régi fotók sorjáznak bekeretezve, öreg zongora áll a teremben, a fedelén díszpárnák sorakoznak, az egyiken csókolózó szerelmespár. A nagy lapostányérokat csókolózó galambok, középen egymás felé lépő leány és fiú, alattuk nagy vörös szív díszíti, amit elfelejtettek nyíllal átlőni. A zongorából és a tányérok mintájából arra következtetek, hogy esténként szerelmespárok kedvenc találkahelye lehet, legalábbis őket célozzák meg, hogy látogassák az éttermüket.
Öltönyös üzletemberek és kimonószerű öltözékes hölgyek telepednek le a köröttünk lévő asztalokhoz. A pincérek tartózkodóak, csendesek, de figyelmesek. Időnként végigsétál az egyik idősebb diszkréten körbenézni, hogy minden rendben van-e. A hangulat nyugodt, meghitt.
A legdöbbenetesebb benyomás a mosdóhelyiségbe beléptemkor ér. Az előtérben, az ajtóval szemben az egész fal egyetlen tükör, oldalt egy mosdótálállványon díszes kancsó van bebillentve rögzítve, mintha éppen vizet készülne önteni a vendég kezére.
Az omlós marhaszűzérmére testes, száraz vörösbort iszom, a lányom a garnélarákokat száraz fehérborral öblíti le. Szerencsés az ételválasztásunk, úgy lakunk jól, hogy nem nehezülünk el. Könnyed léptekkel folytathatjuk az utunkat az Igreja Paroquial de Matosinhos aranyfüsttel gazdagon ékesített barokk templom felé, és a kisebb mellékutcák csempehomlokzatú házainak megcsodálására.
Eredeti fotók: Noth Zsuzsánna | Effekt: Kantin.
