Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #16 / Portói porciók 4 – Avo Arnaldo
A zongorából és a tányérok mintájából arra következtetek, hogy esténként szerelmespárok kedvenc találkahelye lehet, legalábbis őket célozzák meg, hogy látogassák az éttermüket.
A zongorából és a tányérok mintájából arra következtetek, hogy esténként szerelmespárok kedvenc találkahelye lehet, legalábbis őket célozzák meg, hogy látogassák az éttermüket.
Aztán megszülettem, éltük a szerény életünket a szűk lakásban, jól megvoltunk, csak egyvalami hibádzott: Mamó nem tudott főzni, mosni, vasalni, varrni stb. Honnan a csudából tudott volna?
Asztalhoz ültetett, s a frissen készült, még forró, zsíros székelykáposztát, jó nagy húsdarabokkal, elém tette. Aztán két perc múlva a következő tányérral ugyanebből.
Rádöbbentem, hogy főzőláda-siratásra semmi okom, hiszen én ennek az elmés találmánynak egyik alfaját már jó húsz éve feltaláltam és nagy sikerrel használom.
Egy szép nap előfőzött, konyhakész, kedvesen pöndörödő kisebb karocskákat találtam a boltban – uzsgyi neki, szaladtam velük haza.
Répa a vágódeszkán… / Nem az én asztalom, / de megvigasztalom.
ha rád gondolok / érzem a zöld tea / fanyar ízét…
Püré. Tejszínhabbal. Szelíden.
A Douro folyó mellett a Ponte D. Luís I. híd tövében ültünk ki a Taberna Rio étterem teraszára ebédelni a lányommal. Az étlapot átfutva a Bacalhau a Bras mellett döntöttünk mindketten.