Kállay Kotász Zoltán: Minyonok

Elmenekültem nagyi elől, anyu elől, a mileszveled elől,
aztán…
Aznap reggel a kórház melletti cukrászdában
minyonokat vettem, biztos, ami biztos,
majd hazaérve a Nefelejcs utcába a konyha kövén
kalapáccsal fejbeveregettem a diókat –
kredencre szökkenve hökkenve figyeltek a macskák –,
daráltam, kevertem, gyúrtam, nyújtottam,
tepsibe raktam…
Amikor már a sparhelt forrón pattogott,
hátrébb csúsztattam a hűtőben a minyonokat.
Délben az ülőkádba bemászva magamra húztam
a zuhanyfüggönyt, letusoltam, majd…
Elmenekültem nagyi elől, anyu elől, a mileszveled elől,
s a kád előterében – egyetlen négyzetméter –
ott tolong nagyi, anyu, Rita…
Mire a sparhelt – öreg fémsárkány –
gőzt lehelve kiköpte a dióslekvárost,
Jonatán is beállított, „nyami, nyami, meseee”,
befalta az egészet. Mikor nagyiék elővették a tortát,
beállítottak Bernhardték, „nyami, nyami, meseee”,
befalták az egészet. A macskák a kredencen ültek.
Elmenekültem nagyi elől, anyu elől, a mileszveled elől,
kredencre szökkenve macskák mellé ültem volna…
„Jaj, de fiatal vagy…” „De mégis…”
Aztán: „Nyunyi… Mi lesz így veled?!”
Mikor elmentek, kihalásztam a minyonokat a hűtőből,
és megettem. Ez volt a huszadik születésnapom.

(1989)

Illusztráció: Fortepan / Bauer Sándor.