Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #28 / Ciprusi teríték 1 – Larnakai tálak

Az őszi szünetben Larnakában üdültünk a lányaimmal és az unokákkal. Első este az óvárosban egy kis étterem járdára telepített teraszára ültünk be vacsorázni, ahol tüzes vaslapon grillezve készítik el az ételeket.

Kirendeltük a nekünk tetsző egyszemélyes tálakat. Ildi lányom a tenger gyümölcseit kívánta meg. Tintahal, garnélarák, lazac, polipkarok grillezett padlizsánnal, sült burgonyával, olívaolajos öntettel és citrommal.

Én hasonló tálat rendeltem, amin ugyanezek a tengeri halak és rákok sorakoztak pitaszeletekkel és grillezett zöldségekkel. Ez utóbbi zöldsaláta, paradicsom, kaliforniai paprika és padlizsán keverékéből állt. Legjobban ez az édeskésen kesernyésre karamellizálódott, olívaolajjal és balzsamecettel nyakon loccsantott, sós és egyben savanykás, grillezett zöldségköret ízlett.

Kisfiúunokám, aki rendszeresen csak hasábkrumplit kér ketchuppel, kitett magáért, lazacot rendelt a körethez. Evett is valamennyit az emberes méretű haltörzsből, a többit átcsúsztatta az apja tányérjára. Nagylányunokám ugyanilyen indíttatásból fehér húsú halat rendelt, aminek a zamatos húsából szintén jutott bőven a papájának. Ez a szokásuk úgy alakult ki, hogy az apjuk nem rendel semmit, úgyis otthagyják az ételüket a gyerekek. Most fordult visszájára ez a dolog, olyan húst kérnek, amilyet a papa szeret.

Annyira laktató és kiadós volt egy-egy tál étel, hogy én elvittem dobozban a maradékomat másnap reggelire.

A lányok gyantás fehérborral, én testes barna sörrel kísértem le az utolsó falatokat. A Latabár Kálmánra emlékeztetően karakteres arcú idős pincér három pohárral hozta ki a kancsó bort, és nekem is töltött belőle, hogy kóstoljam meg. Fenyőillata és kesernyés utóíze miatt nem nyerte el a tetszésemet ez a bor, de ízlések és pofonok különbözőek. A lányok még egy kancsóval kértek belőle.

Mámmá így, mámmá úgy, gagyogott a pincér hozzám angolul széles mosollyal az arcán. Csak annyit értettem a lelkendező szövegből, hogy megdicsérte a halas pólómat. Kapkodták a fejüket a lányaim látva és hallva, hogy engem táncol körbe gazsulálva a pincér. Élcelődtek, hogy üdülés végén egy fővel kevesebben szállnak repülőbe. Üzleti fogás, hárítottam el a gyanakvásukat. Teszi a szépet, hogy másnap is ide térjünk be vacsorára, mondtam, miközben titkon reméltem, hogy annál többről van szó. Kedvel engem az öregcsont, hiszen a többi asztalnál ülő öregasszonyokra nem pazarol annyi figyelmességet, mint rám.

Szívesen lerajzoltam volna a portréját; lapátfüleit, hosszan előremeredő orrát, barázdált szikár arcát, de mi az iskolában a rajzórákon csak a kockára állított kancsóig jutottunk el. Balról esik be a fény a terembe, jobb oldalra vetítődik a kancsó árnyéka. Ugyanígy rajzoltuk és satíroztuk be a csonka gúlát is, az emberábrázolás nem került terítékre.

Eredeti fotók: Noth Zsuzsánna | Effekt: Kantin.