Gergely Tamás: Pansarkaffe

Annyit, gondolom, mindenik Kantin-olvasó tud svédül, hogy kaffe. Kis agytornával rá lehet jönni arra is, hogy a pansar, az páncél – legalábbis első jelentésében. Na, és akkor, ha összeadjuk az eddigi tudásunk, rájövünk, hogy a pansarkaffe nem más, mint páncélkávé.

Brrr! Van ilyen?

Van. Állításomat képpel is tudom bizonyítani. Mindjárt el is mondom a történetét, addig pedig képzeljen az olvasó azt, amit akar. Hogy katonáknak szervírozzák, miközben a páncélkocsival bíbelődnek. (Lőnek az ellenségre, például, falat törnek stb. Jaj, a Kantint szét ne lőjék!) Vagy hogy a kiégett páncélost feldarabolják, s megőrlik, brrr. Fele-fele arányban összekeverik a kávéporral…?

Strängnäsben vagyunk, kisváros a Mälar-parton, körülbelül 80 kilométerre a fővárostól. Van ugyanis nekik egy Arsenalen nevű, 100 év svéd páncélkocsijait bemutató állandó kiállításuk, arra vagyunk kíváncsiak. S ahogy állok a bejáratnál, meglátom egy vitrinben a Pansarkaffe névre hallgató kávékülönlegességet. Nosza! Ilyet még nem ittam, vásárolok belőle egy kis zacskóval. Otthon kipróbáljuk, nyelvemmel keresem a páncéltörmeléket, nem találom, nyilván, viszont olyan erős, hogy tőle két napig nem alszom. Mit iszom? – kérdem magamtól, s kérdem a múzeumtól. Nem tudják, a kávéimportálónál tudakolózzam, az viszont a titkot nem akarja elárulni. Marad hát a javaslatom: ha valaki Strängnäsben jár, a Pansarkafféra ne sajnáljon 80 koronát (emelt ár) kiadni. Nem kidobott pénz az!

Fotó: Gergely Tamás.