Gergely Tamás: Az első kávé

Egészen pontosan emlékszem az első kávéra, amit ittam. Az első „igazi” kávéra. Mert a romániai népi demokráciában a múlt század hatvanas éveiben a cikóriakávé volt a megszokott.

Szóval behív Édesanyám a Steagu-negyedi lakásunk konyhájába, és kínál nekem egy csészében valamit, amit én addig soha nem ittam. Kortyonként iszom, hogy többet tartson és mert finom: valami, ami keni-keni a gyomrom, nem tea, nem tej, semmi általam korábbról ismert íz az, hanem valami olajos, balzsamos. És a hatása: a legfelsőbb emeleten lakunk, de mintha kettővel fennebb lebegnék hirtelen. Agyam friss, amire szükségem is van, ugyanis tizenkettedikes vagyok, ami nálunk akkor a gimnázium utolsó éve, és éppen készülök az egyetemi felvételire, jól fog jönni tehát az extra erő. Gyanítom, hogy azért is adta Édesanyám az égi nedűt.

Brassót elhagyva sok városban éltem, beutaztunk feleségemmel több országot, s ma svéd állampolgár vagyok, vagyis sokféle kávét próbáltam. De olyan finom egyik sem volt, mint az az első. Aminek az ízét nem felejthetem.

Illusztráció: Pixabay.