Kemény György: Mama, hagyma ma
Haiku a konyhaasztalon.
UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Haiku a konyhaasztalon.
Most januárban egy darab történelem tűnt el a koppenhágai városképből egy kis üzlettel együtt: 135 év után bezárt a városközpont jellegzetes kirakatú hentese, a Kultorveten.
Anya azt mesélte, hogy ősszel, november táján mindig megtelt a lakótelepi lépcsőház a sült tök édes illatával…
Egyszer csak népes olasz társaság ront be, s jelenlétükkel szemvillanás alatt, egy csapásra hatalmukba kerítik, betöltik a helyiséget.
Fönt is, lent is.
Forralt bornak indult, egy földszinti tanácsi lakásban…
Évindító, kávéval.
Amikor kicsit több időt tölt a pincében nagypapa, nagymama mindig nekiszegezi a kérdést…
Elkészültek az idei mézeskalácsaink. Ilyenkor karácsony előtt minden évben jókora adagot sütünk, nagymamám különleges receptje alapján.
Mindenki anyukájának is hívják keleten, mert gondoskodik rólad, mint egy odaadó anya, minden bajra jó…
A címben szereplő konyhakendő a miénk, rendszeresen használjuk. A használat látszik is: a szöveg betűi helyenként megkoptak.
Ha valakire egy étellel emlékezünk, egészen biztos, hogy az a személy bizalmi emberünk volt: együtt enni intim cselekedet, általában jobban megválogatjuk, kivel ülünk le egy ebédre, minthogy kivel ülünk le egy kávéra.