Saxon Szász János: Édesanyám túrós palacsintája

Tarpai pici gyerekkorom legkedvencebb étele a túrós palacsinta volt. Egyszer annyira megkívántam, hogy Édesanyámnak nem hagytam békét, és abba kellett hagynia minden munkáját, hogy süssön nekem palacsintát. Tehén volt otthon, tehát túró is mindig. Miután a finom tölteléket beletekerte, végre átvehettem az első darabot. Remegő kézzel fogtam meg, és talán azért, hogy ez az euforikus állapot örökké tartson, nem estem neki rögtön, hanem kiültem vele a kapuba. Nem szerettem volna, hogy egy csöpp is kárba vesszen belőle, ezért gondosan összeszorítottam a végeit. Amikor Édesanyám utánam hozta a következőt, akkor látta, hogy az elsőhöz még hozzá sem kezdtem, és egyfolytában csak azt ismételgetem: „Vidázz, ee ne hulladdd!”