Torma Cauli: A kumisz-kérdésről

„Ha az úr felhagy az ivással, a szolgálattevő elkiáltja magát, (…) s a kobzos elhallgat. Akkor mind körben isznak, férfiak és asszonyok, olykor egymással versengve, igen csúnyán és mohón vedelik az italt. (…) Mikor valakit ivásra akarnak ösztökélni, megragadják a fülénél fogva, és erősen húzzák kétfelé, hogy a nyeldeklőjét kitágítsák, közben tapsolnak és táncolnak előtte.” (Rubruk, 1255.)

A kancákat a csikók közelében fejik, köpüléssel kivonják belőle a vajat, a maradékot bőrtömlőben, vagy bőrből készült speciális edényben savanyítják, rendszer szerint kevergetve. Néhány nap elég, míg a kumisz elkészül, édeskés-savanykás, szénsavas pezsgésű ital lesz belőle. Alkoholtartalma kevés (3% körül), így igencsak neki kellett látni, amíg valaki berúgott tőle. A magyaroknál a kumiszt a tudomány szigora ez ideig nem tudta igazolni, csak valószínűsíti.