Turbuly Lilla: Nulladik nap

Abszurd, hogy itt vagy, ebben a városban,
aminek a nevét is elfelejtetted egyszer.
Látogatóba jöttél,
néhány napra csupán,
és sejtelmed sincs róla, hogy bármelyik
mondatod arcomba sodorhatja a szél.

Abszurd, hogy nem hívlak fel,
ahogy az is az lenne,
ha megtenném.
Mint ez az egész történet,
a mi történetünk, mondhatnám,
ha nem lenne abszurd annak nevezni.

Régről itt maradt erőleveskockából
főzök levest, és rejtett tartalékok után
kutatok a kamrában,
hogy ne kelljen kimenni a házból.
Aztán adok egy lehetőséget a véletlennek,
mert tudom, hogy nem fog közbelépni.

Valahogy mellékíze lett a kávénak is,
beleiszom, kiköpöm,
és közben a versre gondolok,
(nem olvasod majd ezt sem, jól tudom),
a versre, amit erről a napról írok majd,
a nulladik napról egy elmaradt fesztivál előtt.

A vers Turbuly Lilla most megjelent, Alkonykapcsoló című kötetéből való (válogatott és új versek; PRAE.hu + Líra és Logika, 2018; 76 oldal); az illusztráció Susanna Lakner munkája.