Turbuly Lilla: Szimpla
Szatmári vasútállomás. Még fél óra az indulásig. Jó, akkor iszom egy kávét.
Szatmári vasútállomás. Még fél óra az indulásig. Jó, akkor iszom egy kávét.
De legfőképp szagok: tusfürdő, cigaretta, füstölő, / ismerős és ismeretlen ételek, / fűszerek illata, átizzadt ágynemű szaga.
Egy ötven évvel ezelőtti bliccelés, és következményei. Fagylalttal.
Miután Dániel András kolléga képes volt a drámaíróverseny megpróbáltatásai közepette még egy kávéjegyzetet is írni, a Brill Szálló általa már megénekelt koffeinbombája után ittam még egyet a színház büféjében.
A Diós pitét, ami a könyv szerint igazi békebeli recept, és a szerző nagymamájának gyűjteményéből származik, most csak fejben tudtam megsütni, két kecskeméti út, egy 30 előadásos bábfesztivál, egy költözködés és nyolc határidős cikk szusszanásnyi szüneteiben.
Régről itt maradt erőleveskockából / főzök levest, és rejtett tartalékok után / kutatok a kamrában, / hogy ne kelljen kimenni a házból.
Anya szerint nem kellett volna / azt mondanom Gyöngyi néninek, / amikor a vendégség végén / sütit csomagolt nekünk, / hogy öten vagyunk.
Anya szerint jobb lett volna, / ha akkor öntöm a kakaót a kanapéra, / amikor még a régi barna huzat volt rajta, / nem a szép új vajszínű.
A kávét keserűen.
De kell hozzá valami édes,
mogyoróscsók például,
bár azt már a Centrálban se adnak.
Fél hat múlt, a tücskök talán aludni mentek, a kutyák viszont kezdik ébresztgetni egymást. Én meg magamat, hogy most már el ne aludjak, ez az egy nap talál még itthon a nyárból, és ha a lakásfestéssel-takarítással el is készültünk tegnap estére, a szeder nem vár szeptemberig, most kéne befőzni.