Turbuly Lilla: Egy adósságrendezés története

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy két hétig egy ifjúságiregény-ötletemen dolgozhatom a németországi Schwandorfban, egy alkotóházban. Pár nap után találkoztam itt egy hetven körüli hölggyel, akiről kiderült, hogy a düsseldorfi opera hangtechnikusának az özvegye. Miután megtudta, hogy magyar író vagyok, nagyon lelkes lett, és elmesélte, hogy ötven évvel ezelőtt, fiatal lányként járt már Budapesten. A barátnője rábeszélésére (de tényleg nem az ő ötlete volt, ugye elhiszem, de tényleg!) blicceltek a villamoson, és akkor jött az ellenőr, ő meg úgy érezte, menten elsüllyed szégyenében. De egy idős úr odacsúsztatott nekik két jegyet, így megmenekültek…

Ő azóta, mint elmondta, soha, sehol nem bliccelt. És most eljött az ideje, hogy a valamikori adósságot lerója a véletlenül elébe sodródott honfitársnak, vagyis nekem. Ezért aztán lefagyiztuk azt a két – félszáz évvel ezelőtti – villamosjegyet. Méghozzá kamatokkal együtt, így lett a 2×1 forintból 10 euró.

Ami a fagylaltot illeti, citromot és epret kértem. Egy darázsnak is nagyon ízlett, úgy kellett kimenteni a pohárból, hogy el ne süllyedjen az édes örömökben.

A nyitóképen a történet főszereplője látható, fagylaltozás után (fotó: Turbuly Lilla).