Gergely Tamás: Nyolc szem rizs – díszebéd Észak-Koreában

Évek óta szenvedélyesen olvasom az Észak-Koreáról szóló újságcikkeket, könyveket. Svédül meg magyarul, minthogy Svédországban élek, ám magyar vagyok. Romániában húztam le életemnek első felét, a kommunista diktatúrában, s amikor már elviselhetetlennek tűnt – legalábbis újságíróként – az az élet, menekültem. Az Észak-Koreáról szóló cikkek olvasása is ehhez kapcsolódik: nagyon sok hasonlóságot látok az akkori Románia meg a mai Észak-Korea között. Ezért írtam meg Az én Koreám című, nemrég megjelent könyvemet, onnan kölcsönzöm az alábbi történetet.

Jang Jin Szung a Dear Leader című könyvében számolt be az Észak-Koreában, vagyis a szülőhazájában eltöltött éveiről. Ott ahhoz a kiváltságos csoporthoz tartozott, mely a diktátort dicsőítő szövegeket, verseket fogalmazta. Megfelelő körülmények között: munkahelyükön minden külföldi volt. A valóságot egyik szabadsága alatt ismerte meg: engedelmet kért, hogy meglátogassa rokonait, egykori barátait a szülővárosában, engedélyt kapott az odavonatozásra. Meglepte, hogy milyen rosszul néznek ki a vele egykorúak, nem tudta, hova lettek el közülük egyesek, ugyanis arról szemérmesen hallgattak a vendéglátói, hogy a Nagy Éhínség áldozataivá váltak. A konkrét élmény, ami megváltoztatta a gondolkozásmódját, nagynénje elbeszélése volt, hogy a rizsételt, amivel kínálják, naponta nyolc szem rizs félretételével sikerült elkészíteni. Nyolc szem rizst vont el maguktól naponta hosszabb ideig, hogy a fővárosi vendéget, aki a szeretett Vezér közelében él, megvendégeljék.

Gergely Tamás: Az én Koreám (naplójegyzetek) | Üveghegy Kiadó, 2018 | 202 oldal, 2600 forint.