Gergely Tamás: Surult kukorica
Frissen végzett tanárként egy ötszáz lelkes kis Szatmár megyei faluba kerültem, az Ukrajnához igen közel eső Tamásváraljára. Az egyik szülői látogatáson Kovács Piroskáékhoz kéreztem be, épp kukoricát „surultak”.
Frissen végzett tanárként egy ötszáz lelkes kis Szatmár megyei faluba kerültem, az Ukrajnához igen közel eső Tamásváraljára. Az egyik szülői látogatáson Kovács Piroskáékhoz kéreztem be, épp kukoricát „surultak”.
Az tett be, amikor azt olvastam, hogy „Angliában a második legjobban utált zöldség, csak a padlizsán előzi meg”.
…és akkor Éva felszeletelte az almát…
Ki tudja, hogy a pompásabbnál pompásabb gasztronómiai fotográfiák közül melyek ábrázolnak valódi ízháztartási élményt, s melyek csupán Patomkin fala(to)kat?!
A szardínia persze frissen sütve a legjobb, de azért a konzervált változatából is ki lehet hozni jó kis reggeliket és uzsonnákat. És még akár filozofikus mélységekig is juthatunk közben.
Elmentem a NOR/MA pékségbe. Mert ahol kardamom van, ott én is vagyok. Virággal mentem el, de ő nem kért. Aztán megette a fele bucimat. Ezért mondjuk mérges voltam (nem tudja), de aztán kijelentette, hogy ezt meg kell sütnie neki is (ez kiengesztelt).
Hármunk közül / valakinek meg kell nyomorodni / az országúton. / Öt bikaborjúból egynek / be kell mutatni a / legyőzetés áldozatát. / Hogy odakerülhessen a nyolchoz / aki fél.
Lélekgyógyító narancs, félhomályos napokra.
A tavalyi camembertes kalandjaink után idén gomolya-parenyica készítésre adtuk a fejünket – de most segítséget is igénybe vettünk.
A férjem, vonakodva bár, de evett belőle; a gyerek nem, ő azt mondta, inkább élne még egy kicsit… Én viszont – bízván az alkotásomban, meg az immunreakcióim amúgy is gyenge voltában – jól belaktam belőle. Másodikra már a férjem is rendesen szedett magának, gondolom látta, hogy még élek.
Részletgazdag egyensúly, két tányérra.
Citrus Maximus.