Gergely Tamás: Üdvözlet Cascaisból #3 – Pastel de Nata, Paulnál

A Pastel de Nata tulajdonképpen egy krémes, amit a portugál Cascaisban és környékén – amelyet még a járvány kitörése előtt volt szerencsénk bejárni – mindenütt árusítanak; nemcsak cukrászdákban, hanem üzletekben és vendéglőkben is lehet belőle rendelni.

E krémest annak idején a Lisszabon Belém kerületében található Szent Jeromos-kolostorban kezdték el sütni: a szerzetesek és apácák öltözékének keményítéséhez rengeteg tojásfehérjét használtak, a sárgájával pedig kellett valamit kezdeni, ezért gyártották az eredetileg Pastel de Belém nevű süteményt. Amikor a szerzetesrendet feloszlatták, a Pastel receptjét eladták, s az a mai napig titkos. Honnan mégis a sok Pastel de Nata, nem tudom, megfejtették volna a titkot? Mindenesetre a kolostor melletti, 1837-es alapítású Pastéis de Belém cukrászda, illetve az ott kapható Pastel de Belém sütemény felkerült a Guardian „The 50 best things to eat in the world, and where to eat them” elnevezésű toplistájára is.

Mi Évával Pastel de Nata krémest Cascaisban (egykori halászfalu, ma Lisszabon elegáns elővárosa), a főtéren található Paul nevű cukrászdában ettünk, mely pékség is, vendéglő is; eredetileg francia családi vállalkozás, amely mára a fél világra kiterjedt.

Amúgy az uzsonnánk itt elsősorban tőkehalas szendvicsből állt. „Én ezt szeretem a legjobban, ez a legfinomabb!” – dicsérte pincérnőnk az árut angolul, miután bal keze három ujját összefogta és a szájához emelte egy szimbolikus csókra… És valóban, három hetes cascais-i tartózkodásunk alatt nem ettem annál ízletesebbet.