Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #30 – Merülőforraló
A spirál formájú merülőforralót mostohaapám vette, aki akkora csodálattal adózott mindenfajta technikai vívmánynak, hogy még pénzt sem sajnált költeni rájuk. Vizet melegítettünk vele a nagy fazékban. Anyám fölösleges kacatnak tartotta, mivel a vizet ugyanannyi vagy még kevesebb idő alatt a rezsó lapján is fel lehetett forralni.
A fateron kívül mi gyerekek láttunk benne fantáziát. Kieszeltük, hogy az esővízgyűjtő betongyűrűben a vizet fellangyosítva jobban esik majd a pancsolás. Egy ötméteres hosszabbítóval megtoldva éppen elért a hordóig. Rákapcsoltuk, belógattuk a vízbe, majd órák hosszat fűtöttük az esőlét, és csak a legnagyobb jóindulattal foghattuk rá, hogy langyosabb lett a kezdetek óta. Öt óra tájban aztán ki kellett emelni a forralót a tartályból, mert bármelyik percben hazaérhet a fater, és alaposan elkalapál árampazarlásért. A fürdőzés elmaradt.