November végére sok egyezkedés után eldöntöttük: az év végén disznót vágunk, ha törik, ha szakad. Azaz csak egy felet (lányunkkal társulva), mert két magas vérnyomásos nyugdíjasnak már ez is túlzás. Némi segítséggel aztán le is vágtuk az állatot, annak rendje-módja szerint elkészítettük a fősajtot, tepertőt, a bőven fokhagymázott kolbászt, és felfüstöltük a vajpuha paprikás szalonnát. No, de nem a disznóvágás bevett módozatairól akarok most mesélni, hanem a reszelt tormáról…

Utóbbi akkor jött be a képbe, amikor kisült a nagy tepsi finoman illatozó házi kolbász, amelyhez ugyebár – jó csángó (és nemcsángó) szokás szerint – ecetes, reszelt tormát szoktak felszolgálni. Az ám, de a kertünkből kiásott pár gyökér torma már rég elfogyott, némi puhára főtt disznócsülök társaságában. Nosza, eliramodtam a legközelebbi közértbe szétnézni. Friss torma ott sem volt, de találtam az egyik polcon néhány kisebb befőttes üveget, amelyekben reszelt tormának kinéző fehér massza úszkált az elég kétes állagú lében. A csavaros fedő makulátlan volt, viszont címkének se híre, se hamva – így csak a kasszásnő szava garantálta, hogy a produktum tényleg az, amit keresek. Más helyzetben eszembe sem jutott volna címkétlen árut vásárolni, de most ott várakozott a kályhán a pirosra sült kolbász, nem mehettem haza torma nélkül. Üsse kő, a legrosszabb esetben is csak nyolc lejem bánja; megvettem.

Amikor azonban otthon diadalmasan elővettem szerzeményemet, és lecsavartam a fedelét, olyan bűz áradt ki belőle, hogy még a macska is kimenőért könyörgött. Bárányszelídségű uram vörös is lett, mint egy pulykakakas, és azonnali reklamációval fenyegetőzött. Ugyan már; még a bélyegilleték is bőven túltenne azon a nyolc lejen, amit erre a minősíthetetlen árura költöttem. Egyébként is, senki sem varrta a nyakamba a tormát, én siettem el hebehurgyán a vásárlást, én csaptam be saját magamat.

Aztán lassan lehiggadtak a kedélyek, és szép csendben elpusztítottuk a kolbászt – torma nélkül. Így sem volt persze rossz, sőt biztosan jobb volt, mint a bolti portéka címke nélkül… Olyat többet nem kérünk…


Illusztráció: Pixabay.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel