Láng Eszter: Maradék és mozsár

Gyermekkoromban nem értékeltük különösebben édesanyám trükkjeit, amelyek során egyik étel maradékából másik ételt varázsolt, ekképpen hasznosítva a levesben főtt csirkemellet vagy az előző napi főzeléket. És arra sem gondoltunk, hogy milyen leleményes és kreatív. Ma már másképpen közelítünk hozzá, csak az a kár, hogy már nem mondhatjuk el neki; áldassék az emléke!

Tegnap meghívott a szomszédom vacsorára – ez általában így szokott történni, ha havonta egyszer, váratlanul ide vetődik. Megünnepeljük a találkozást, iszunk egy kis bort vagy pezsgőt, ő meg gyorsan varázsol valami olyat, amit én is bátran ehetek, tehát gluténmenteset. A vacsora maradékát vidd el, jó lesz holnapra, mondja, tudja, hogy sűrű elfoglaltságaim vannak. A minap a csirkesültből a rám eső rész felét hoztam haza, mert akkora adagot soha nem tudok egyszerre elfogyasztani, amekkora rám jut. És hát nem mondom, hogy nem jött jól, hiszen ma délelőtt nagy hasznát vettem az ebédem elkészítéséhez. Volt tegnapról körülbelül féldeci zellerkrémlevesem – ennyit nem érdemes lefagyasztani – és egy adag köleskásám. Ebbe ment a feldarabolt csirkemell, rá a levesmaradék, tejszín, ami kimaradt a krémleves készítésénél, kis só, frissen darált bors, hajszálnyi frissen reszelt szerecsendió, és egy átforrósítás után készen is volt a pompás ebéd! Édesanyám biztosan díjazná…

Ami még ide kapcsolódik: borsdaráló (köménymagdaráló is külön), egy jó, négyoldalú reszelő és egy régi mozsár jó, ha akad otthon, mert a frissen őrölt, reszelt fűszerek sokkal aromásabbak, ráadásul kevesebbtől jobb ízű, egészségesebb az étel.

Fotó: Láng Eszter.