UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
A covid miatt nem találkozhattam a gyerekeimmel és unokáimmal sokáig. A férjemmel végre mindkettőnket beoltottak, így már meg mertük rendezni a kertünkben az első családi összejövetelt. Tizenhatan jöttünk össze.
A leves egyik különlegessége, hogy 20 különböző gyógynövény kerül az alaplébe, illetve a csirkével együtt még pár szem fokhagyma is, azaz összességében 21.
Épp a Teno-hegységben autóztunk a szerpentinen, amikor az egyik kanyarban megláttam egy kis kávézót az út mellett. „Itt innunk kell egy kávét!” – kiáltottam, és a parkolás után már ugrottam is ki az autóból.
Úgy kezdődött, hogy feltűnt: a reggeli és esti tea egyre ízetlenebb, mert már szinte semmi citrom nincs benne.
Sikerült egy percen belül bontani a kókuszdiót. Megosztom a titkot!
A minap a csirkesültből a rám eső rész felét hoztam haza, mert akkora adagot soha nem tudok egyszerre elfogyasztani, amekkora rám jut.
Esős pünkösdvasárnapi kávé.
A könyv – szellemes, szerencsés, találó, s a mű lényegét kiválóan összefoglaló választás ez – egy Julia Child-idézettel indul: „Ha főzöl valakinek, aki közel áll hozzád, az felér a legszebb szerelmi vallomással.”
Hetvenéves koromra tökéletesítettem a konyhaművészetemet. Megfőztem első prézlimentes prézlis karfiolomat.
Teázáshoz való eszközökből egy egész kis gyűjteményünk van.
Rögtön a rendszerváltozás után történt, hogy a negyvenöt éve tartó bezártság szomjától hajtatva, kihasználtuk az első kínálkozó alkalmat és elmentünk egy „kapitalista” országba…
A kedvenc nyári gyümölcsöm a füge, így megörültem, amikor ráakadtam egy finomnak ígérkező fügés–mandulás süti receptjére. Sajnos ez már ősz közepén történt…