Mártonffy Zsuzsa: Pisztráng vendégségbe, avagy nászút Budapesten

A férjemmel, Danival 2019 februárjában kitaláltuk, hogy három napra elutazunk, már nagyon ránk fért, januárban nem is nagyon voltunk kettesben, a nagyszülők is vállalták. Aztán ahogy közeledett az idő, egyre kevésbé vágytunk rá, hogy hidegben várost nézzünk, majd huzatos kávézókban próbáljunk felmelegedni. Végül itthon maradtunk, és a saját lakásunkból kiindulva Budapesten és a környékén nézelődtünk. Annyi minden van, amit itt sem láttunk még, a közelgő költözés miatt pedig igyekeztünk még megnézni, amit lehet.

Isteni ötlet volt! Belefért a minivakációba természet, művészet, gasztronómia, városnézés, sport és barátok is. Érdekes mellékhatásként a gyerekekkel szemben is sokkal kevésbé volt bűntudatom, mint elutazáskor, nem mellékesen pedig sokkal kevesebb pénzből kihoztuk.

A második napot Dani szervezte. A Spartacus-túraútvonalat jártuk végig a Pilisben, ez a nyilvánosságnak nemrég megnyitott, fantasztikusan szép út, érdekes módon szintkülönbség nélkül. Szinte senki sem volt az erdőben, csodás hegyoldalakon, bükkök között gyalogoltunk, szép időben. Láttunk hóvirágot, és a Dunát felülről. A félúton az Ördögmalom étterembe ütköztünk, és kipróbáltuk: rejtett gyöngyszem Visegrád fölött, igényes vadételekkel, Dani vaddisznógulyást ebédelt.

Itt árultak konyhakész pisztrángot is, s hirtelen ötlettel vettünk belőlük négyet, mert este vendégségbe készültünk Ernáékhoz, és úgy éreztem, ők értékelni fogják. Adódott volna még egy füvészkert is a környéken, de úgy éreztük, februárban nem tartogat sokat, úgyhogy felnyergeltük a pisztrángokat, és megtettük a 14 kilométeres túra második felét, ami egy hangulatos patak mentén haladt. Legalább hússzor átkeltünk rajta billegő köveken vagy fatörzseken, Vekerdy örült volna, milyen jót tesz az agyi fejlődésünknek.

A kezdőponton, Pilisszentlászlón bukkantunk ki, ahol még volt idő a kilónyi sarat lekapargatni a bakancsunkról, aztán mentünk vacsorázni Ernáékhoz. Árpi tényleg nagyon örült a pisztrángoknak, rögtön ki is sütötte őket, és sokáig beszélgettünk.

Fotó: a szerző családi archívuma.