Mártonffy Zsuzsa: Étel az égből az Őrségben
Három gyerekkel nyaralni elég strapás, és a nagy turisztikai helyek csak fokozták a feszültséget, így a korábbi évek tapasztalatait felhasználva évről évre downgradeltük a családi nyaralást. A Balaton nekünk túl nagy, jött a Tisza-tó, a még kisebb Borostyán-tó, 2018-ban pedig a Csesztregi-tóban strandoltunk, amit egy gyerek is megkerül negyed óra alatt, és a 20 lelkes Csesztreg faluban laktunk. Kétszer strandoltunk a tóban, ami elég jól nyújtotta egy magántó érzetét, főleg délelőtt.
Szállásunk, a Kerka vendégház egyik érdekessége az égből hulló, rengeteg étel volt. Az utca lakóitól és a háziúrtól az egy hét alatt kaptunk paradicsomot, hagymát, cukkinit, tököt, tojást; a kertben alma, szőlő és szilva is termett. A háziúrról külön megemlékeznék, mert az amúgy is igen jól felszerelt szálláson első nap megkérdezte, hiányzik-e még valami. Ha már ennyire kérdezte, bevallottunk három kívánságot. Azokat másnapra teljesítette, és ismét feltette a kérdést, és ez így ment minden egyes nap, ő végtelen türelemmel, érdeklődéssel kérdezgette, mire lenne még szükségünk és mindent megoldott. Hozott nekünk vízforralót, még egy vízforralót, fürdőszobai szemetest, fogast az előszobába, lapátot, egy nagy kosár kukoricát, házi diópálinkát, Danival megolajozták az ajtókat, és a felesége kimosta és kivasalta a szennyesünket. Ja, és még hozott két vastag matracot, hogy azon ugráljanak a gyerekek a kertben. Azon heverve néztük a csillaghullást is.
Amúgy is sok csodát rejtett a ház, a nyári konyhával, rengeteg eszközzel a család folyamatos etetése is öröm volt. Külön program volt a kerti sütögetés, háromszor sütöttünk tárcsán húst, kétszer bográcsban lecsót a kertben, az infrastruktúra még szalonnasütőt, halászlés bográcsot és egy komplett kemencét is tartalmazott a szálláson, és természetesen a konyhában is volt tűzhely. Ezek elég jó programok voltak, a gyerekek is részt vettek az előkészületekben.
Három nyitott portát is megnéztünk az épp zajló Hétrétország fesztivál alatt, két szomszédos faluban, biciklivel. A legjobb a mézeskalácsos volt, itt mindenféle szokatlan házi szörpöket ihattunk, például pitypangot, orgonát és fenyőrügyet (kellő mennyiségű cukorral bármilyen növényből szörp lesz).
A mézeskalácsos hölgy pedig igen ügyesen előbb mindenféle vonalvezetéseket gyakoroltatott a gyerekekkel, csak aztán kenték össze öt perc alatt a cukormázzal a mézeskalácsot. A gyakorlás közben a cukormázat bőszen nyalogattuk, jó sok cukrot vettünk magunkhoz, mindenki elégedett volt. Emellett láttunk, sőt simogattunk kecskéket, és a két nagy részt vett egy minifoglalkozáson, ahol hulladékból lehetett újabb hasznavehetetlen holmikat készíteni, például PET-palackból fülbevalót, végül pólóból sodortak karkötőt és nyakláncot.
A 20 fős falu egyik előnye volt, hogy a gyerekek időnként kizúztak biciklizni. Hátránya, hogy egy idő után a legkisebb gyerekünk (5) rászokott, hogy bejárt a házakhoz tévézni és enni, ezt megtiltottuk neki, de nem sikerült megértenie, hogy hiába engedi őt be a szomszéd néni, ha mi nem engedjük ezt. Ezt a szomszédoknak sem sikerült felfogni, többször megetették fagyival, buktával ebéd előtt a gyerekeket.
Fotók: 2018-as családi album.
