Bibók Bea – Tenczer Tamás: Nem kilátástalan vacsora – avagy az anyám mindenit!

Első alapvetés: Anyukámtól tanultam, hogy a férfinek is, meg az ételnek is adjuk meg a módját. Időnként a fal(at) adja a másikat. Mert bármilyen egyszerű is az étek, szépen tálalva sokkal kívánatosabbá válik, na, meg a ház asszonya is egyúttal. Tessék visszamenni anyukához, hátha csiszol valamit az útravalón!

Második alapvetés: Nem volt kérdés, hogy a vírushelyzet után, az ismét növekvő esetszámú Horvátországban, csendes helyet keresünk a nagy kék tenger partján. Olyat, ahol a tengert látjuk és halljuk a teraszról, egy pillanatot sem veszítve el az élvezeti forrásból. A tengert látni és… megnyalni! Mondatta velünk szemünk és szánk széle.

Harmadik alapvetés: A helyi mustra (nem mustár, ne tessék összekeverni!) után egyértelmű volt, hogy a kikötői egy szem incifinci halas konyhát most kihagyjuk, mert a falu apraja-nagyja, na meg az ideérkező csehek elözönlötték. Sehol egy maszk, de még egy sellőlány sem, milyen hely az ilyen! Kinek az özönlő cseh, kinek a sellőlány.

Negyedik alapvetés: Enni kell, tehát főzni szükséges. Non mangiamo se non cucini. De ha már… akkor a kék tengerről jól látható teraszunkon (sellőlány figyel, visszaintegetek) – olyan pano-rámás (de nem csizma) fajta (ha még pannon ráma lenne, azt érteném), méltó fekvése van a menyecskének elv alapján, nem adhatjuk alább. Ilyen fekvéssel és testi adottságokkal csakis a legjobbat szabad. Mármint az asztalra. De hogy kerül a sellőlány az asztalra? Egyébként is az „Anyukám, ha látná, de nem látja, de ha mégis?!” elv kötelez. De ha nem, akkor biztos, hogy mégsem. Meg a pano-ráma, meg a belső tűz és a mélyhűtő tartalma. Ebben a keretben mély belső vacogás éget nyomot bennem.

Ötödik alapvetés: Egyszerűen, gyorsan, megadva a módját. A Michelin-csillagos égbolt alatt parádés hal- és csevapcsicsatál kerekedett. Stílusosan sült krumplival és rizzsel. Citromkarikák adta nyári üdeség, a menta dekoratőr szerénysége (itt egy pillanatra magamat véltem felfedezni, lévén osonva szakítottam néhány levelet a háziak fűszernövénykertjében, de aztán mégsem, hisz a szerénység, ugye), a paradicsomsaláta bazsalikom lehelete, a rozé kívánóssága megkoronázta a nagy kékség jelenlétét.

Anyukám, ha látná, megcsordulna. Hosszasan tanakodom anyuka ezen reakcióján. Én is, hogy akkor most anyuka – szigorúan kulinárisan – (el)élvezne vagy sírva fakadna.

Bibók Bea fotóihoz és írásához Tenczer Tamás is hozzátette a magáét, beleértve a cím első felét is.