Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #48 – Szalvétatartó
Szalvétatartó és szalvétagyűrű a mi puritán konyhánkban nem volt honos, de szalvéta sem került gyermekkoromban az asztalra. Ha valamelyikünk maszatos lett, a hátunk mögötti falikútnál megmosta az arcát, kezét.
Már javában gyarapítottam a konyhaeszközeim csapatát, amikor a Batthyány téri vásárcsarnokban kezembe akadt egy félkörív alakú, üvegből rücskösre öntött szalvétatartó. Addig-addig forgattam mustrálgatva a kezemben, míg szívemhez nőtt. Nem számít, hogy addig sosem volt a családban, egy finom budai úrinő – amivé akkor avanzsáltam magamat, amikor férjhez mentem – megengedheti magának, hogy szalvétatartóban tegye a papírszalvétát az asztalra.
Már nem emlékszem, hogy a költözésnél tűnt el ez az üveg szalvétatartó, vagy valaki leverte az asztalról és összetört, a lényeg az, hogy egyszer a lányom tudatára ébredt, nekem nincs szalvétatartóm, és a Kreatív Alkotóműhelyben lefestett ajándékba egy szintén félkör alakút. A mályvaszínű kerámiaalapra széttárt szárnyú pillangót festett. Almazöld, drapp és világoskék a szárnya, rózsaszín pöttyökkel. A törzse és a csápja sötétszürke.
A pillangós szalvétatartó beköltözését követően barátnőm is meglepett saját készítésű szalvétatartóval. Ugyanolyan félkör alakú, mint a kerámia. Andi szalvétákból kasírozta rá a díszítést a fa alapra, az egyik oldalára virágdíszes, tejszínhabos muffint vitt fel, tetején eperrel, továbbá lila pillangót, barna szíveket és zöld lime-gerezdeket. A másikra csokoládés, habos muffint cseresznyeszemmel a tetején, körötte csokoládékockák, csokoládészív és eperszemek hevernek.
Így, hogy már két szalvétatartóm is van, mindig azt teszem ki az asztalra, amelyiknek az alkotója meglátogat. Hadd örüljenek neki, hogy hasznos ajándékot sikerült adniuk.