Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #49 – Ezer apró cikk

Krumplihámozót nem vettem, ügyesen tudok a kis fanyelű késsel hámozni és zöldséget kaparni. Fokhagymazúzót kaptam, de az egyetlen gerezd fokhagyma összepréselve úgy rátapad a belső oldalára, hogy alig lehet lekapargatni róla, a lábosba már szinte semmi sem kerül belőle, inkább összevágom a deszkán. A bátyám azzal hencegett, hogy ő a fokhagymát és a vöröshagymát is kézben tartva, a lábos fölött aprítja fel, ezt a fokhagymával kipróbáltam és nekem is megy, azóta deszka sem kell.

Konzervnyitót használok, de csak a tekerős mozdul meg a kezemben. A dugóhúzók közül csak a kétkarú tekerős viselkedik kezesbárányként. A sörnyitók használata nem okoz gondot, a fácános és a kakasos végű is működik.

A kis kézi krómnikkel sajtreszelőt is elő szoktam venni a kredencfiókból, ha milánói makarónit főzök. Zárójelben megjegyzem, ha makarónit készítek, a kislányunokám nem eszi meg, mert a lyukas tészta úgy viselkedik a szájában, mint a szívószál. Értem én a kifogást, de attól még ugyanolyan lisztből, vízből, sóból és tojásból készítik, mint a spagettit, az íze sem másmilyen.

Ezek közül a kis konyhaeszközök közül az almacsumázót preferálom legjobban, mert kisfiúunokám a fogváltások miatt csak cikkelyekre felvágva tudja megenni az almát. Benyomom az alma száránál a recés végű csövet, néhányat tekerek rajta és máris kihúzhatom az almából az egész magházat. Utána félbevágom az almát szeletekre és virágos kistányéron csúsztatom a kisfiú orra elé. Sosem ér rá enni, mindig matat valamivel, de ha egy másodpercig nem figyel oda, észre sem veszi, hogy bekap egy „almacsónakot”, ahogy anyukája hívja az almacikkelyeket.