Zöldből lilába.
Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #5 – Rézangyal
Nem voltunk igazán éhesek, ezért csak nassoltunk. Andi és én Gundel palacsintát, amit hosszúkás tört fehér fajansztányéron szolgáltak fel.
Draskovich Edina: Konyhakerti leletegyüttes
Ha egy kicsit mélyebbre ásunk a konyhakertben, érdekes dolgokra bukkanhatunk.
Gergely Tamás: Méliusz meg a brie
Így jön be a képbe Méliusz, aki időnként utazhatott külföldre. És utazásait megírta. Párizst is, bár anyagiakban nem bővelkedett. Azért a sajtok királyát nem kerülte el.
Petrőczi Éva: Páncél
Johanna vértjét / kívántad egykor. // Ma oltalomnak elég / reszeltalma-tej-főzelék // páncélozta ruhád.
Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #4 – Sellyei Irodalmi és Bölcseleti Tábor
Kollégiumi szálláshelyünk elfoglalása után átballagtunk a kultúrházba, aminek az udvarán egy bosnyák férfi a fia segítségével faparázs fölött két süldő malacot forgatott. Messziről odacsalogatott minket a beirdalt malacok fűszerekkel kenegetett pecsenyeillata.
Kállay Kotász Zoltán: Katonák
„Lajcsi bácsi Doberdónál…” / Bekapom. / „Vilmos a Don-kanyarban, a hideg mocsárban… / Soha nem gyógyult fel belőle.” / Kenyér, vaj, kolbász. Bekapom.
Gergely Tamás: Paradicsom a kenyérben
Akkor látom, hogy az előttünk álló olyan kenyeret vásárolt, amelyiknek a belében, mert kettévágták előttünk, paradicsom van. Nem egy egész, és valószínűleg szárított formában került oda, de mégis – egy paradicsom.
Bojti András: Oda az Alma szobromhoz
Szobrot már rég kívántam enni. / Csak úgy örömből a számba venni.
Petrőczi Éva: Kende Sándor „redivivus”
A könyvsétáltató című regény főszereplőjéről, a már hetvenharmadik évében járó Carl Kollhoff könyvesfutárról nekem már a könyvízlelgetés első perceiben szülővárosom, Pécs felejthetetlen „könyves embere”, az író és könyvkereskedő, a Libresszó alapítója, Kende Sándor jutott az eszembe.