Felnőttkoromban már nem bíbelődött a Szikra Gyufagyár és a többi gyártó a címkék felragasztgatásával, közvetlenül a skatulyára nyomtatták a színes reklámképeket, akkor kezdtem el a kiürült skatulyákat egy zöld foltos kerámiatálban gyűjteni.
Sárkány Viktória: A nyuggerházasság vége – az első kiülős randi
Szombaton oltottan és óvatosan kiültünk az első közös kávéra. Sütött a nap, a kávé zamatos, az ég kék. Egészen olyan, mint egy normális életben.
Erényi Ágnes: Én elmentem a piacra fél pénzzel
Több mint egy év után – maszkban, de oltásigazolással a zsebemben – kiszabadultam a termelői piacra, s nem tudtam megállni, hogy mindent, de mindent megvegyek, ami csak kapható volt.
Balla Erna: Terasznyitó a Stand 25-ben
Több mint egy éve home office-ban. De ma, kikerázva, rendes ruhában, vásárolni majd ebédelni indultam, mert Terasz! És mert egyszer élünk.
Kerényi Tamás: Starbucks, friss őrlés, fejlövés
Zavartan lépek az épületbe, tudom, tilosban járok, de senki se szól. A pultnál megremeg a hangom, ahogy a presszót kérem, csak egy single, please.
Láng Eszter: Medve és málna
Egyszer, leánykakorunkban, amikor a szüleink elengedtek málna szedni Vorzsák Zsuzsáékkal, már előző este nekikészülődtünk a medvének.
Sós Evelin: A harmadik utolsó szaloncukor
A legutóbbi karácsonykor a szokásosnál is jobban rajongtam a szaloncukorért.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #46 – Konyharuha
Gyermekkoromban egyféle konyharuha volt kereskedelmi forgalomban. Négyzet alakú, fehér lenvászon, a szélén halványkék, piros vagy zöld beleszőtt csíkokkal, közepén keskenyebb csíkokkal bekockázva.
Sós Evelin: Mesetabletta #4 – Megterített asztal a hátsó padban
Az utolsó padban ültem, és újabb és újabb produkciókkal kápráztattam el az osztálytársaimat. Azt mutattam be mindig, hogy én nem figyelek az órán.