Majdnem mindig kertes házban laktam, fenyőkkel. Simogattam tavasszal a fenyőrügyeket, figyeltem a színük változását, de soha nem jutott eszembe a fenyőrügyméz.

Próbáltam és próbálok átállni, de úgy tűnik, egyre többször nem én döntöm el, mit főzök. És nem is az, hogy mit szeretnék, hanem az, mi van itthon, mit sikerült beszerezni, mit kell felhasználni, na és be is kell osztani, ami van. De itt ragaszkodtam mindenhez.

És megrendeltem a csirkét, a kapirgálósat. A karantén hetedik hetében újra részese lehettem egy falat békének.