Géczi János: A slambuc
A mélytűz nem éget s füstöt sem ad. / A slambuc nem tűri a lángot, / ha hirtelen, sem azt, ki felügyeli.
A mélytűz nem éget s füstöt sem ad. / A slambuc nem tűri a lángot, / ha hirtelen, sem azt, ki felügyeli.
A puliszka göbjeit, / a lágy és kemény fehéreket, / a tejfölét, az edényét / és a pörckockák halmát. / Az asztal szélén az illatos, / ősz eleji almát.
„Rántson ki valamit.” „Az mérhetetlenül sok idő! Talán valami kását!” „Köles? Rizs? Csicseriborsó? Kukorica? Kukoricában ma érkezett dara is, liszt is.” „Azt. Az jó lesz. Akkor legyen a dara.” „S nekem mikor fog gazdagságot jósolni?” „Magának bármikor, drágám! Nézzen be valamikor.”
A borús délelőtt nyomán, / hogy derüljön fel a délután, / ugyanazzal a kékeslila színnel / a kakukkfű után / kivirágzik a menta / a hegynek oldalán.
Sosem eszem hagyományos köretet, mert Kínában azt tanultam, hogy vagy rizst, vagy semmit, a rizst viszont sosem szerettem…