Bibók Bea – Tenczer Tamás: Kényszersült
Míg más ember malacot süt szilveszterkor, mi almát sütöttünk. Más ember tányérján a malacot meg ne kívánd!
Míg más ember malacot süt szilveszterkor, mi almát sütöttünk. Más ember tányérján a malacot meg ne kívánd!
A huncut ízharmónia napsütötte meztelensége közelíti a pillanatot, amikor a kóstálás kóstolássá válik.
Most tényleg muszáj bodzaszörpöt készítenünk, eddig mindig lemaradtunk róla, ezt most nem lehet elodázni. Jövő hétre már elvirágzik, életünk delén túl mennyi meta flóra, egyébként is kívánatos volt az invitálás.
A kerti kincsek, dió, mogyoró, körte megihlettek, így körtebefőtt, gyömbéres körtedzsem és citromos, gyömbéres, diós körtedzsem készült belőlük, csak úgy, recept nélkül. Receptorok respektálnak, ízlelők bimbóznak.
Egy Szent István-napi szilvás-körtés-diós-karamellás bujaság története, sajátos szövegjátékkal elmesélve: Bea augusztus 20-án kelt (!) süteményes sztorijába Tamás trollkodott bele.
Az idén először, salátakrumpliból és lila hagymából készült majonézes krumplisaláta is került az asztalra. A körmös Judit receptje. Ültem előtte, csiszolta a körmöm, kenegette lakkal, majd szárította UV fény alatt, és a véget nem érő húsvéti menüről diskuráltunk. Juditéknál a lila hagymás, tocsogós krumplisaláta nélkül nincs élet, nincs húsvét.
Néha sutyiban, amikor a mamám elaludt, belemártottam a kiskanál hegyét az üvegbe, aztán lenyaltam. Az ízkavalkád bűntudattal párosult. Szégyelltem magam. Néha az üveg peremét is körbenyaltam, így az odaszáradt cseppek sem vesztek kárba. Mindig arról álmodoztam, hogy egyszer majd degeszre eszem magam, hogy tele lesz majd a szám az édes, fenséges ízzel. Ez soha nem adatott meg, mert az öt kicsi üveg lekvár nagyon kevés volt…
Apám nehezen viselte, ha anyám fasírozottat készített. Ha nagy ritkán mégis előfordult, akkor tüntetőleg bevonult a nappali szobába, magára csukta az üvegbetétes ajtót, és kitárta az ablakot. Sokszor még az erkélyre is kiment friss levegőt szívni, csak ne kelljen éreznie a fokhagyma szagát.