UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Szokásom szerint épp valami édességre vágytam, valami egyszerűre és gyorsan elkészülőre. Ha az ember jót szeretne enni, hallgasson a profikra. Előkerestem hát a Saját levében című könyvet, s ahogy lapozgattam az oldalakat, megakadt a szemem a forgácsfánk receptjén.
A paradicsommal ugyan lassan kifutunk a szezonból, de még lehet kapni finomat. A kecskesajt vagy a juhsajt beszerzése szintén nem jelenthet gondot, legfeljebb az áruk miatt nem vesz az ember naponta belőlük. A recept szerinti harmadik fontos összetevő, a fekete olívabogyó viszont már nehezebb ügy.
Emlékszem, két lány polentát kezdett készíteni egy hatalmas, gyönyörű acéledényben. Nem lehetett nagy gyakorlatuk ebben, mert hol sűrű volt, hol híg, hol vizet, hol kukoricadarát tettek még bele, egy része már másik edénybe került át – úgy szaporodott a polenta, mint a mesében.
A közétkeztetésben szocializálódva, alapvetően két ételtípussal találkoztam iskoláséveimben: olyannal, amit igyekeztem messze elkerülni (íze, látványa, illata miatt), és olyannal, amit imádtam, és fogalmam sem volt arról, hogyan kell elkészíteni. A Császármorzsa ez utóbbi csoporthoz tartozott.
Egy családi évforduló kapcsán úgy gondoltam, beható kutatásokat végzek a magyaros lepény és a talán angolszász eredetű pite összehasonlítására. A Meggyes pite receptjét pedig a Saját levében című kötetből vettem hozzá.
Nincs még egy ember a környezetemben, aki úgy értene a habcsókkészítéshez, mint a Saját levében mestere. Aki csak a receptet olvassa, elképzelni sem tudja, mi lehet olyan nehéz a látszólag pofonegyszerű lépések utánacsinálásában, de ha kóstolta már a habcsókját, alighanem bele se fog. (De ez az írás most egy másik receptről szól inkább.)
A gasztokalandor élete kész regény. De minimum blog. Előéletéből bármikor előbukkanhat egy extrém előétel, bevásárlókosarából egy piskótával rakott tálca vagy egy pikáns hangú tárca. Egyaránt jártas a hazai madár- és állatvilágban (pulyka, marha, újévi malac) és a regionális tésztafronton (fánk, slambuc, spagetti), a kúszó flórában (patisszon, bab) és az úszó faunában (sügér, makréla, ponty) – mikor mi van kéznél.
Ritka pillanatok azok, amikor az ember lánya hatvanhatodik születésnapját is jócskán elhagyva találkozhat babakori és huszonéves önmagával. Velem ez nemrég mégiscsak megtörtént, hála egy Németországból származó maláta- (és részben cikória-) kávénak.
Egy újdonsült cukkinifőzelék-függő vallomása.
Berlin, reggeli; kenyér, szalámi. Mintha ráöntötték volna.
A gyümölcs-óra / októbert mutat: / birs-perc, / alma-perc, / körte perc, / az őszt kondító, / tarka fák alatt.
Előétel, felsőfokon.