UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
A szalonna nem lehetett sokkal vastagabb, mint a bükkfából hasított, s kézvonóval simára húzott lapítódeszka, de sarkai nem voltak megcifrázva. Még látszott rajta a böllér pálinka után sóvárgó, meglebbenő keze nyoma.
Kovászos, dagasztott, kelesztett. Jelenet a karanténnaplóból.
Engem ki lehet üldözni a világból a kovászos uborkával. Egyszerűen nem szeretem az ízét. Nem is a kulináris élvezet miatt csinálom, hanem azért, mert nekem ez maga a nyár.
Délben beült az önkiszolgáló jókora hodályába, tálcáján valamilyen egyszerű, első pillantásra azonosítható alapanyagú étellel. Pár perce falatozhatott, mikor odajött egy láthatóan illuminált egyén, valamit mondott, s tányérján üres főzelékkel leült vele szemben.
Persze akkor és ott volt a legfinomabb, de itthon is működik: beleharapva egyetlen perc alatt a spanyol tengerparton lehetünk, szörfözhetünk és nevethetünk.
A túrógombócot a lányom is, a papája is nagyon szerette, épp csak tőlem nem kaptak soha. Arra már nem emlékszem, hogy megpróbáltam-e és nem sikerült, vagy próbálkozás nélkül valamiért azt gondoltam, hogy túrógombócot csinálni nagyon nehéz és bonyolult dolog. Mindenesetre a túrógombóc a hiányosságaim hosszú listáján szerepelt. Mígnem egyszer…
A vers, Molnár Piroska előadásában, a legendás francia sütemény sütését idézi meg, s egy Proust-idézettel indít.
Tegnapelőtt az Arnolfini Kantinban feltálaltuk a 850. fogást. Tegnap köszönthettük a 150. ízemlékezőnket. Ma pedig május elseje van. Ünnep.
A járvány miatt komoly veszélybe került az idén tavasszal a németországi spárgatermés betakarítása. Otthon ragadtak ugyanis azok a lengyel, román és bolgár dolgozók, akik ilyentájt Németországba utaznak, hogy szakszerűen leszedjék a termést. A gazdák a kormányhoz fordultak segítségért…
Harminc éve történt, egy 500 fősnél nagyobb nyilvános rendezvényen.
