Faragó József: A zöld füge dicsérete #2 – Kertünk Hamupipőkéje
Ugye, a színe vigasztalan zöld. Maga a gyümölcs kemény. Ám ha felvágjuk, láthatjuk, hogy legalább a bele piros. Elvileg ehető lenne, de cseppet sem édes, és puhának sem mondanám.
Ugye, a színe vigasztalan zöld. Maga a gyümölcs kemény. Ám ha felvágjuk, láthatjuk, hogy legalább a bele piros. Elvileg ehető lenne, de cseppet sem édes, és puhának sem mondanám.
Albániában nem kolbászból, hanem fűszerbabérból van a kerítés. A babérlevél a krumplifőzelék elengedhetetlen kelléke, így a helyi „burek” helyett gyakran voltam főzelékgyanús kívánós.
Egy születésnapra.
Álltunk a konyhában, kinek-kinek a kezében a tányér. Péter villáján az első falat még úton volt a szája felé, mikor megszólalt, és azt kérdezte: Tudod, mi a baja a te kocsonyádnak?
Két tükör nézett vissza. Jelenet a karanténnaplóból.
Ott kezdődött, hogy egy teljes évig egy évvel öregebbnek hittem magam, és amikor rájöttem, csupa olyan dolgokat találtam ki, ami nekem jó.
Az Apám receptjei című könyv történetében a Virágos Állomás nevű vendéglőben él és főz apostoli elszántsággal és küldetéstudattal a tulajdonos-főszakács, Henri úr, aki legalább ilyen elszántan harcol azért is, hogy egyetlen, félárva fiából, Julienből, aki zsenge kora óta a főzés, sőt, az étel-alkotás rabja, ne szakács legyen – hanem mérnök.
Bevásárlás karantén idején – élő, egyenes adás.
Fifi a Vörös Áfonya bokrának egyik illatcseppje volt, aki a méheket, darazsakat útba igazította bokor anyukája felé, hogy azok virágporral szedjék meg kicsike sajtárjaikat.
A fotó ma délután készült, öt óra után három perccel, annak örömére, hogy hét hét után, és napra és percre pontosan hat évvel az első itteni rozéfröccs elfogyasztásával egyidőben újra megnyitott a debreceni Divino.
Kapaszkodók.
Nem kell neki se pár, se porzó. A tavaszi döngicsélés sem idéz benne bágyasztó emlékeket. Elég egy botot bedugni egy cserép földbe, s évekig vígan burjánzik a gang végében.