Draskovich Edina: Egy varázslatos mondat
És mihez lesz? – kérdezte a hentes, miután bejelentettem igényemet egy kiló sertéscombra, egy dagadóra és egy hosszú rövidkarajra. „Mihez leeeesz????” Évek óta nem hallottam ezt a varázslatos mondatot!
És mihez lesz? – kérdezte a hentes, miután bejelentettem igényemet egy kiló sertéscombra, egy dagadóra és egy hosszú rövidkarajra. „Mihez leeeesz????” Évek óta nem hallottam ezt a varázslatos mondatot!
Kis tetőtéri konyhakertem negyedik helyezettje a tavaszi gyorsasági zöldségversenyben a „Francia reggeli” (latinul Radis petit déjeuner français, még latinabbul Raphanus sativus).
Megirigyelve Márta kagylós hajóebédjét, és kihasználva a magányosan eltöltött hétvégét, egy könnyű tengeri ebédet rittyentettem magamnak. Sajnos nem egy adriai halpiacon, hanem egy pesti halasboltban vásárolhattam meg nagy kedvencemet, a tintahalat, illetve egy marék rákocskát.
Hasonló étket főznek Szatmárban is, cinke néven, még fesztivált is rendeznek a tiszteletére Szatmárcsekén, minden év februárjában. Jó hely az, nagyon értenek a szilvalekvárhoz és a pálinkafőzéshez, és persze a költészethez is!
Mostanában sajnos rájár a rúd a húsevőkre, ahogy a fehérliszt- és cukorevőkre is, de azt üzenem magunknak, tartsunk ki, nem született még olyan tény a táplálkozástudományban, ami előbb-utóbb meg ne dőlt volna, úgyhogy zsírra fel barátim! Egye mindenki azt, ami boldoggá teszi! Együnk libabonbont!
Azzal a reménnyel adom közre a szupertitkos családi fatörzstorta-receptemet, hogy arra érdemes emberek fogják felhasználni. Ráadásul a továbbiakban én is könnyebben megtalálom itt az Archívumban, így többé már nem kell sütés előtt keresgélnem a sok-sok recept-cetli között…