Szerző: Kantinos
Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #30 – Nagymarosi Piknik
Fekete Jenő koncertjére utaztunk Nagymarosra a Duna-partján lévő Piknik Manufaktúra Bisztróba.
Gergely Tamás: Rágcsa
Mikor kisgyerekként a lakásban sertepertéltem, az ebédet főző Anyámtól kaptam egy-egy frissen hámozott murkot, szelet karalábét, vagy amit a legjobban szerettem: káposztatorzsát.
Gulyás Dénes: Lilaakác-illatos vacsorák #02 – Zsuzsa
Egy egyszerre elegáns, szépséges, idős asszony, hófehér hajkoronával, visszafogott, de az arc szépségét mégis kiemelő sminkkel jelent meg, és egy hatalmas tepsivel, amelyet az asztal közepére tett. Még soha nem találkoztam vele.
Barbély Virág: Pink & Purple Party – A költöztetők bálja
A helyi séf és cukrász törekedett rá, hogy a színeket valódi gyümölcsből, mesterséges összetevők használata nélkül hívják életre.
Zsubori Ervin: Szezonnyitó, 2024
Családi majális a kertben, bográcsos csirkepörkölttel.
Nagy Izabella: Csavaros csoki-vanília fagyi és egy nádirigó
Eszegettük a fagyit, a tölcsér alja kezdett átázni, / pont, mint gyerekkoromban. / Ilyenkor el kell kezdeni kiszürcsölni alulról, de / közben a rigó csak dalolt, dalolt, / és a nádszál tetejére ült.
B. Tomos Hajnal: Medvehagyma versus saloma
Fiatal koromban bármennyit meg tudtam volna enni belőle csak úgy, nyersen, főleg egy jó tenyérnyi házi szalonna, vagy fűszerpaprikával megspékelt zsíros kenyér társaságában.
Láng Eszter: Egy tányér túrós puliszka, amelynek apropóján három barátom is említtetik
A puliszka nekem is eszembe jutott a héten, mégis Király Farkas földim inspirációja kellett ahhoz, hogy a mai ebédem pont ez legyen…
Biró Csongor: Pardon padron, szaftos a pluma?
A tapasok közül legjobban a zöld paprikát kedvelem, nem tudok betelni vele, bármennyit meg tudok enni. Torzsával, magokkal, akár szárral együtt, még ha épp fogyókúrázom is. Amit persze, nem egy négynapos katalóniai és andalúziai túra alatt kellene tartanom.
Gulyás Dénes: Lilaakác-illatos vacsorák #01 – A professzor teraszán
Nyolcan ültük körbe az asztalt. Olykor tízen. Ez a szentendrei, lilaakácos, illatos terasz amolyan bázis volt, ahol orvosok, építészek, művészek, sokat látott és élt, rendkívüli tudású emberek találkoztak, hosszú évtizedeken át, s csapongva beszélgettek, s megtiszteltek engem és feleségemet azzal, hogy állandó tagjai lehettünk a lilaakácos estéknek.