Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #3 – Horpadás
A negyvennyolc éves nagy kuktámon egyetlen csorba esett: leejtettem a konyhakőre és behorpadt a fedelének a pereme.
Talán csak könnyű pirítós, de néha kaviár is van rajta – max. 100 szóból összerakva
A negyvennyolc éves nagy kuktámon egyetlen csorba esett: leejtettem a konyhakőre és behorpadt a fedelének a pereme.
Amikor férjhez mentem 1972-ben, vettem egy teflon tejforraló lábost. (Akkor még nem volt tartós tej, forralással tartósítottunk.)
Bevásárlás karantén idején – élő, egyenes adás.
A vers, Molnár Piroska előadásában, a legendás francia sütemény sütését idézi meg, s egy Proust-idézettel indít.
Tegnapelőtt az Arnolfini Kantinban feltálaltuk a 850. fogást. Tegnap köszönthettük a 150. ízemlékezőnket. Ma pedig május elseje van. Ünnep.
Az asztalon az élet. Buja, zöld élni akarás, még most is, amikor nehéz látni a jövőt.
Vannak dolgok, amiket már korán el kell kezdeni.
A vírusok ellen mindent be kell vetni. A reggelit is.
Uram, Uram, kegyelmezel-e, ha megszólítalak, / tárkonyillatú reggelen nap arcomon, / a kutya hol mögöttem, hol előttem szalad, / lábaim maguktól falják az aszfaltot.
L: Szerintem ne menjél piacra. A: Átgondolom még. A: Amit lehetett, a közértekben megvettem. L: Jó! És időzítsd a tavaszi nagytakarítást mostanra!
Kaptunk egy gyönyörű almát. Volt vagy fél kiló. Nem lehetett veszni hagyni: kép lett ebből is.
Van ennél jobb? Sóval, vörös- és fokhagymával!